Számos tanulmány született azzal a céllal, hogy a megértse a gyermekek kinek a hatására kezdenek el sportolni, illetve szeretik meg a sportolást. A kutatások elemzik a szülők, a kortársak és az iskola befolyását egyaránt.
Woolger és Power (1993) a szülői befolyás öt területét azonosította, azaz (1) a jóváhagyást, (2) a mintaadást, (3) a várakozásokat, elvárásokat, (4) a jutalmazást/ büntetést, valamint (5) az irányítást. Eredményeik szerint a szülői befolyás elsősorban a fiatal gyermekkorban jelentős, majd a tinédzserkor idején már kisebb szerephez jut. Továbbá pozitív összefüggést találtak a gyermek sportban való részvételének mértéke és aközött, hogy a sportolók mennyire észlelték a szülői érdeklődést, bátorítást vagy részvételt. A Kanadai Fitnesz és Életstílus Kutatóintézet vizsgálatai megerősítik, hogy a gyermekek sportolására ösztönzően hat a család sportrészvétele. Jellemző, hogy azok a gyermekek sportolnak nagyobb valószínűséggel, akiknek a testvérei vagy a szülei fizikailag aktívak, illetve akiknek a szülei bátorítják őket a sportolásra. Mulvihill et al. (2000) eredményei szerint a szülőknek a gyermek életkorának növekedésével egyre csökkenő befolyásuk van arra, hogy a gyermekük mennyit sportol. Érvelésük szerint a gyermekek számos tevékenysége nem a családhoz kötődik, továbbá hat rájuk a tömegkommunikáció és szívesebben töltik szabadidejüket a kortársaikkal, barátaikkal, mint a családjukkal. A szerzők tanulmányukban 11-15 éves diákok viselkedéséről számolnak be, akik szívesebben mennek sportolni a barátaikkal, mint a szüleikkel. Hasonlóan vélekedik Martin és Dodder (1991) is. 504 diákkal készített interjú után azt a következtetést vonták le, hogy a számos sportolásra ható változó közül a szülők szerepe kisebb, mint más tényezőké. Szerintük a szülői hatás inkább indirekt módon jelentkezik, így olyan közvetlen erők, mint a másoktól kapott bátorítás nagyobb szerephez jutnak a sportban való részvétel magyarázatakor.
Bognár és tsai (2005) tanulmánya szerint az iskolai környezetnek, a testnevelés óráknak döntő hatása van a későbbi felnőttkori fizikai aktivitás minőségére. Ezzel szemben Iso-Ahola és Hatfield (1986) szerint az iskola befolyása nem elsődlegesen fontos. Szerintük az iskola csak a már meglevő sporttudást finomítja.
Saját vizsgálatom (2007) szerint Magyarországon az iskola szerepe kiemelkedően fontos a szülői generáció igen alacsony sportrészvételének köszönhetően.
Irodalom
Bognár József – Tóth László – Baumgartner Eszter – Marina I. Salvara (2005): Tanulás, célok és testnevelés: Előtanulmány az általános iskola felől. In IV. Országos Sporttudományi Kongresszus Tanulmánykötet II. 29–34.
Canadian Fitness and Lifestyle Research Institute: The Research File – Understanding Youth Physical Activity, 00- 05, http://www.cflri.ca/pdf/e/rf0005.pdf
Iso-Ahola, S. E. – Hatfield, Bradley (1986): Psychology of Sports: A Social Psychological Perspective, William C. Brown Co.
Martin, Douglas E. - Dodder, Richard A. (1991): Socialization Experiences and Level of Terminating Participation in Sports, Journal of Sport Behaviour, Vol. 14, pp 113 – 127, June
Mulvihill, Caroline – Rivers, Kim – Aggleton, Peter (2000): Views of young people towards physical activity: determinants and barriers to involvement, Health Education, Vol. 100, Nr. 5, pp 190-199
Woolger, Christi – Power, Thomas G. (1993): Parent and Sport Socialization: Views from the achievement literature, Journal of Sport Behavior, Vol. 16, Sept, pp 171 – 190
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése