Ami a szívedet nyomja

Szokatlan módon egy verset olvashattok alább, mai svéd gyermekversek egyikét. (Alábbi linken lehet szemezgetni a többi közül.) Egyet, amelyik olyan szépen kifejezi, hogy a korábbi bejegyzésben "posztmodernnek" titulált gyermek miben különbözik a korábbi korok gyermekeitől.

Íme: 

Siv Widerber

Mónáéknál

Mónáéknál

Úgy beszélnek a gyerekkel,

Mintha nagy volna.

„Mit gondolsz?” – kérdik

Móna papája meg a mamája –

„Mit gondolsz?

Szerinted hogy lenne jobb?

Szerinted hogy kéne csinálni?”

Aztán:

„Értem.

Azt mondod?

Lássuk csak.

Tényleg, tökéletesen igazad van!”

Vagy: „Nem, azt hiszem,

Ebben tévedsz…”

Szeretném, ha Mónáéknál –

nálunk lenne.

 

A pókerarc stratégiai jelentősége

Se a családot, se a fogyasztói viselkedést nem érinti közvetlenül az alábbi bejegyzés, a téma egyszerűen csak érdekes. A Psychology Today cikke ugyanis új dimenzióba helyezte számomra a pókerac jelentőségét.

A pókerarc érzelemmentes semlegessége a kontrollt biztosítja annak a számára, aki képes ezt az eszközt alkalmazni, ők pedig jellemzően a férfiak. Markáns különbség van a két nem között, hiszen a férfi és a nő más módon használja az arcmimikát. A nők kifejezőek és olvasni akarják a jeleket, míg a férfiak elrejtik az arc rezdüléseit. Ehhez járulnak hozzá a társadalmi elvárások, amelyek egy férfitől jobban elfogadják a semleges arckifejezést, mint egy nőtől. Ráadásul a férfiak semleges arckifejezését a nők negatívnak, kényelmetlennek érzékelik. Ez a semlegesség, felderíthetetlenség a nőket idegessé teheti, hiszen ők olvasni akarják a másik rezdüléseit, reakcióit, amely többek között az arcon is kifejeződik. A férfiak ezzel a nonverbális eszközzel tehát a hatalmat, a férfi kontrollt tudják kifejezni. A cikk szerzője azt tanácsolja a nőknek, hogy menjenek szembe ezzel a helyzettel, ne hagyják befolyásolni magukat, hanem kérdezzenek rá a férfira. Kérdezzék meg tőle, hogy mit is gondol, hiszen az arca nem árul el semmit.

A gyermekvállalás fontosabb, mint a házasságkötés

A fenti állítás a USA-ban végzett felmérés egyik fő konklúziója (a felmérést a Pew Research végezte 2010-ben). Az országos megkérdezés telefonon zajlott, a válaszadók száma 2691 fő, a célcsoport a 18-29 éves korosztály volt.

A legfontosabb következtetések a következők:

A 18-29 évesek számára a gyermekvállalás fontosabb, mint a házasság. A korcsoport 52%-nak számára a „jó szülőnek lenni” az egyik legfontosabb dolog az életben.  Ezzel szemben csak 30% -uk gondolja ugyanezt a sikeres házasság fontosságáról. A változás 1997 óta szembetűnő. Akkor a válaszadók 42%-a gondolta úgy, hogy „jó szülőnek lenni” az egyik legfontosabb dolog az életben, és a sikeres házasság fontosságát 35% fejezte ki. 

Ez a generáció az idősebbekhez képest már kevésbé gondolja azt, hogy egy gyermek boldog felnövekedéséhez apára és anyára egyaránt szüksége van és hogy az egyedülálló szülők és a házasság nélküli együttélés rossz a társadalom számára. A véleményüknek megfelel a viselkedésük is, hiszen a 30 év alattiaknak csak a 22%-a házas, illetve a született gyermekeik 51%-a házasságon kívül jött a világra.

Magyarországon a változás hasonló a nyugat-európai, észak-amerikai trendekhez. A 25–29 éves korosztályon belül az élettársi kapcsolatban élők aránya eléri a 40 százalékot, illetve lényegesen megemelkedett a házasságon kívüli gyermekvállalás aránya, 1990 és 2008 között 13 százalékról közel 40 százalékra emelkedett (Demográfiai Portré 2009).

Hogyan éljük meg a családforma átalakulását?

A családforma átalakul, jelzi a házasságkötések számának csökkenése, a válások számának emelkedése és a születések számának visszaesése. (Lásd a Népszabadság közelmúltban megjelent cikkét). A népességfogyásról rendezett vitanap a magyar Országgyűlésben jól mutatja a kérdéseket, dilemmákat, megoldandó feladatokat (itt a Hír TV összegzése). Tudatosan nem használom a probléma szót, mert a kialakult helyzet a társadalmi változásokat, az életmód átalakulását jelzi, amelyet elsőként megérteni szükséges.  A változást a legtöbben nehezen élik meg, illetve fogadják el és nemcsak Magyarországon.

Az USA-ban a helyzet még élesebb, hiszen ott például az egynemű párok gyermeknevelése is elterjedtebb gyakorlat. Az amerikai társadalom csak részben elfogadó a családforma változásainak társadalmi hatásaival szemben, a lakosság 69%-a elutasító vagy szkeptikus. (A The New York Times idézett cikke innen elérhető).

A szórakoztató reklám

Tegnap hozzájutottam az első magyar reklámkutatás eredményeit bemutató könyvhöz (Dr. Hoffmann Istvánné: Reklámérték). Éljenek az antikváriumok, főképp az online is elérhetők!

1987-ben járunk, az itt elemzett reklámokra ma már csak a 30 év felettiek emlékezhetnek. Ekkor a legkedveltebb tévéműsor a híradó és a kabaré volt (mindkettőt a lakosság 85%-a választotta), de a kedvelt televízióműsorok között jelölte meg a reklámokat a megkérdezettek 47%-a. Ma már csak érdekes, de a nyolcvanas évek végén igazán releváns kérdés volt, hogy a műsort fekete-fehér vagy színes készüléken nézik-e. A színes adást nézők 71%-a, a fekete-fehér készüléket használók 63%-a mondta magát reklámkedvelőnek. Már akkor megjelent az eredmények között, hogy a reklám nagyobb hatást válthat ki, ha szórakoztatja is a nézőket. Pozitív példa volt a ma már klasszikusnak számító „bontott csirke” reklám (ezt a verziót találtam, bár az emlékeimben valahogy másképp él). Kiválóan rímel ez a tavalyi Ipsos kutatás eredményeire, (link itt) amiből kiderül, hogy a megkérdezettek kétharmada várja el, hogy a reklám szórakoztasson.

A magyar 18-34 éves fiatalok fele a szüleivel él együtt

Az Eurostat adatai szerint (letölthető innen) az EU 18-34 éves fiataljainak 46%-a él legalább egyik szülőjével együtt. Ez az arány Magyarország esetében 50% körüli, de a különbségek Európán belül nagyok. Addig amíg az észak-európai államok fiataljai estében alacsony ez a mutató (Dániában és Svédországban 20% alatti), addig Dél-Európában és az új tagállamok esetében ennek három – négyszerese is lehet. A legmagasabb - 60% feletti - az arány Bulgáriában, Máltán, Szlovéniában és Szlovákiában. De Spanyolországban és Olaszországban is 50% feletti azon fiatalok hányada, akik legalább egyik szülőjükkel élnek együtt. A nemek közötti különbségek jelentősek, ugyanis a nők ebben az életkorban már inkább élnek együtt partnerükkel. A magyar 18-34 éves nők 46%-a, a férfiak 58%-a azonban a szüle(i) háztartásába él. További érdekes és több témakörre kiterjedő összeállítás Európa fiataljairól elérhető az Eurostat elemzésében.