A családot érintő változások 1945 után Magyarországon

Most fedeztem fel a Rubicon történelmi lapban Valuch Tibor cikkét a családot, háztartást 1945 után érintő változásokról.

Néhány gondolat a cikkből:

- A magyar társadalomra jellemző a tartós nőtöbblet. Az ’1000 férfira jutó nők” száma 1930-ben 1044 volt, 2009-ben 1107.

- A nyolcvanas évektől figyelhető meg a házasodási arányok jelentős és tartós visszaesése.

- 1978-tól haladja meg a megszakadt házasságok száma (válás, halálozás következtében) a házasságkötések számát.

- Az ötvenes évektől indult el az egykeresős családmodell bukása, ez az egyik legfőbb oka a nők tömeges munkába állásának.

- A nők belépése a felsőoktatásba nagyon dinamikusan történt. 1941-ben a befejezett felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek mindösszesen 12,3%-a volt nő, ez 1990-ben 46,1%.

- A háztartási munka végzése elsősorban a nők feladata volt és ez ma is így van.

- A női szerepváltozás a városokat és a falvakat egyaránt érintette.

- Magyarországon a változások kötődnek a politikai környezethez.

 Ezek a gondolatok jó adalékot jelentenek annak a megértéséhez, hogy a nők vásárlásban betöltött szerepe miként változik, hogyan lépnek be a hagyományosan férfias döntések területére (és ez fordítva is igaz) és miért gyakorolnak egyre erősebb befolyást a családi döntéshozatal folyamatára.

A 'zsúfolt otthon' és a boomeráng gyerekek

Napjaink trendje, hogy a korábban mielőbb külön költözni vágyó gyerekek elkezdtek visszatérni a családi házba vagy egyre kevésbé akarnak elköltözni.

McGregor és Bateman kifejezetten az életciklus-szakaszok harmadik harmadára fókuszálva vezette be a zsúfolt otthon (Crowded Nest) fogalmát 2003-as cikkében. Ez az életszakasz a teljes család és a kiürült otthon közötti időszakot egészíti ki, amely elsősorban a nyugdíj előtt álló középkorú házaspárok életciklusát jellemzi. A szerzőpáros a következő esetekben használja a zsúfolt fészek fogalmat:

- kétkeresős vagy férfikeresős család idősebb, együtt-élő nem kereső gyermekkel, aki sosem költözött el otthonról és akár már házastársa is velük él

- idős szüleivel együtt élő, középkorú házaspár, akik anyagilag támogatják egyetemista, vagy alacsony keresetű, nem otthonélő gyermekeiket

- középkorú házaspár, akik idős szüleikkel és nagykorú, eltartott gyermekeikkel is együtt élnek

A fogalmat Kathleen Shaputis 2004-ben megjelent könyve tovább népszerűsítette (lásd: The Crowded Nest Syndrome: Surviving the Return of Adult Children). Ő kifejezetten a szülői fészekbe visszatérő, korábban rövid ideig önállóan élő gyerekekre használja a kifejezést. Ez a visszatérés az oka, hogy az érintetteket bumeráng gyerekeknek is nevezik. 

A 2008-as gazdasági válság hatására a hazaköltözési trend felerősödött.  A szülők azzal, hogy ismét összeköltöznek gyermekükkel anyagilag támogatják őket. Erről szól többek között a Yahoo! Shine vagy a U.S. News & World Report cikke. 

A jelenség pozitív elemének tartják, hogy a korábbi nagycsaládi minta tér vissza olyan jellemzőkkel, mint a nagyszülők részvétele a gyermeknevelésben vagy az idős beteg családtagok támogatása, otthoni ápolása a fiatalok részéről. A kritikusok a fiatalok pénzügyi és társas önállóságának elvesztésétől tartanak és attól, hogy ez nem ösztönzi őket, hanem a passzivitásukat erősíti és megnehezíti a saját lábra állásukat.  Utóbbi szemléletet képviselik azok a cikkek, amelyek a jelenség felszámolását célozzák és a szülői otthonokat igyekeznek megszabadítani a felnőtt gyermekektől. Ennek példája a CBS News cikke

amely praktikus tanácsokat javasol szülőknek, akik abba a helyzetbe kerültek, hogy a gyermekük visszaköltözött a családi fészekbe.

Kanadában a szüleikkel együttélő 20-29 évesek aránya 1981-ben 27,5% volt, ez az arány 2001-re 41%-ra emelkedett. Roderic Beaujot szerint a szülők egyre toleránsabbak és engedik egyre tovább otthon lakni gyermekeiket. Ez azt is jelenti, hogy nem kell gyereknek lenni ahhoz, hogy valaki a szüleivel éljen. 
(Egy korábbi bejegyzésem Hotel Mama címmel szintén ehhez a témához kötődik.)