A "többfeladatos" generáció

A "multitasking" jelensége ma már megszokott, mégis a veszélyeiről kevés szó esik. Most Claudia Wallis 2006-ban, a Time Magazinban, megjelent cikke alapján foglalok össze néhány gondolatot a párhuzamosan végzett feladatokkal kapcsolatban. (Az eredeti cikk elérhető: itt)

Az Egyesült Államokban végzett kutatások szerint a párhuzamosan végzett tevékenységek elterjedésének következtében a fiatalok igénylik az állandó stimulációt, az ingergazdag környezetet és egyúttal nem tudnak mit kezdeni a csenddel. Ugyanígy problémás lehet, hogy a virtuális térben zajló kommunikáció nem illik a többezer éves evolúció során kialakult kommunikációs módba, ahol a testbeszéd és arckifejezések üzenetközvetítő szerepét is megtanultuk.

Számos kutatás elérhető arról, hogy az emberi agy miként kezeli az egyidőben végzett tevékenységeket. Valójában nincs szó párhuzamoságról, az agyunk feladatról – feladatra ugrál, azaz állandóan sorbarendezi a feladatokat és egyszerre csak egyet lát el. A Kalifornai Egyetem kutatása szerint csak olyan feladatokat tudjuk ténylegesen egyszerre végezni, ahol rutinfeladatok is vannak. Így például sétálunk miközben beszélgetük vagy zöldséget aprítunk miközben tévét nézünk. De ha a séta közben irányt kell váltanunk vagy egy újabb adag zöldség felvágásának vágunk neki, az már döntést igényel és a párhuzamosság megszűnik. 

A „multitasking” következménye, hogy megnő a hiba lehetősége és a feladatok megvalósítása is továbbtart. Ráadásul az agynak pihenésre és időre van szüksége ahhoz, hogy rendezze a gondolatokat és emlékeket. A túlterhelt agy, ami nem kapott elég időt a pihenésre,  nehezen tud figyelmet összpontosítani, akkor is, ha épp azt akarná. Ezzel az egyének elveszítik a képességet arra, hogy a figyelmet összpontosítani és fenntartani tudják. Erre a problémára számos amerikai egyetem úgy reagál, hogy letiltják az előadótermeikben a wifi elérést, hogy megakadályozzák az online figyelemelterelést.

További negatívum a gondolatok szertelensége, amely leginkább a diákok által írt esszék nem egyértelműen követhető gondolatmenetében nyilvánul meg. Arról nem beszélve, hogy a Duke Egyetem professzora találkozott azzal a jelenséggel is, hogy a diákok közölték vele egy 350 oldalas kötelező olvasmány kapcsán: „Mi már nem olvasunk teljes könyveket!

Ráadásul a "multitasking"-ban felnőtt nemzedék nehezen kezeli a komplex, többértelmű helyzeteket, inkább a fekete vagy fehér megoldásokat preferálják. Az egyértelmű üzenetek között ugyanis könnyebben lehet váltogatni, egyidőben több feladat között ugrálni, míg a bonyolult helyzetek elmélyülést követelnének meg, amely nem a „multitasking” sajátja. 

Azonban a jelenségnek pozitív oldala is van. A Duke Egyetem kutatója szerint a rendszeresen egyszerre több tevékenységgel foglalkozó fiatalok vizuálisabbak, azaz jobban tudnak képi világokat, üzeneteket elemezni és értelmezni. Ennek is köszönönhető, hogy a multimédiás alkalmazások elterjedtek a tantermekben.

A cukrozott üdítőitalok elkerülése ajánlott a túlsúly ellen

Egy, a héten megjelent tanulmány szerint (elérhető: itt), a cukrozott üdítőitalok elhagyása bizonyítottan segíti az elhízás elleni küzdelmet. Az amerikai kutatást olyan túlsúlyos és elhízott tinédzserek körében végezték el egy éven keresztül, akik rendszeresen fogyasztottak cukrozott üdítőitalokat. 

A tesztcsoportba tartozó tinik egy éven keresztül lemondtak ezekről az italokról, miközben ezen időszakban kalóriamenetes italokat szállítottak ki számukra és családjuk számára. Egy év után a tesztcsoport tagjainak testtömeg indexe (BMI) és testsúlya is kedvezőbben alakult, mint a kontrollcsoportba tartozó társaiké, akik nem változtattak életmódjukon. A kutatók következtetése szerint az egészséges alternatívához való könnyű hozzáférés és az egyértelmű célok kommunikálása lehet a siker kulcsa. A könnyű hozzáférés kiemelten fontos, mert a kísérletet követő második évben visszatértek ellenőrizni az eredményeket és azt találták, hogy a cukrozott italokról való egyéves lemondás nem járt egyértelmű változással, azaz a második év végén a kísérleti csoport tagjai is visszatértek ezen italok fogyasztásához és a korábbi különbségek a két csoport BMI és testsúly értékei között eltűntek.

Nem véletlen, hogy az elhízással komolyan érintett területeken lépéseket tesznek a cukrozott üdítőital fogyasztása ellen, lásd a nagyméretű cukrozott üdítőitalok idei betiltását New Yorkban (cikk erről: itt) vagy Jamie Olivernek az egészséges iskolai étkezésért folytatott kampányát (lásd: itt).

Alacsony gyermekszületési arányok Európában

A Guardian tegnap megjelent cikkében a kimagaslóan alacsony német termékenységi arányszámról és annak következményeiről ír (cikk: itt).

Németország 1.36-os termékenységi arányszáma (adatok: itt) valóban alacsony és az ország gazdasági stabilitásával komoly kontrasztban áll, így nem meglepő a probléma hangsúlyozása. Ezzel együtt Németország nincs egyedül ezzel a gonddal, a magyar adat kéz a kézben jár a némettel, sőt 2011-ben az 1.24-es értékre süllyedt. Erről a mutatóról azt kell tudni, hogy értéke a szülőképes korú, azaz a 15-49 éves korú nőkre számított hipotetikus gyermekszám, amely kifejezi, hogy egy nő hány gyermeket szülne élete folyamán a jelenlegi feltételek megmaradása mellett, azaz mennyi a szülőképes korú női népességre jutó születések átlaga. A termékenységi arányszám európai uniós átlaga 1.6, de a generációk reprodukcióját a 2.1-es szint mellett lehetne biztosítani. 

Demográfiai elemzések szerint az okok között található a gyermekvállalás időpontjának kitolódása, a tanulmányi idő meghosszabodása, a házasság népszerűségének csökkenése, az önálló élet elkezdésének nehézsége, illetve a társadalmi értékek megváltozása, úgymint az egyéni értékek előtérbe kerülése a közösségi értékekkel szemben. Mindezentúl és ezekkel összefüggésben, Németországban fontos tényező a szándékos gyermektelenség problémája is, amely Magyarországra nem jellemző (lásd: elemzés a témában).

Tekintettel arra, hogy a kétkeresős családmodell az uralkodó, így a munka és  a család közötti konfliktus feloldása tűnik a legfontosabbnak - utal erre a Guardian cikke. A helyzet mindenképpen komoly, hiszen a demográfiai trendek és a gazdasági teljesítőképesség között szoros összefüggés van. Éppen ezért foglalkoznak sokan és sokat azzal a kérdéssel, hogy a születések száma hogyan növelhető Európában? 

És mi a helyzet a vágott virág történelmével?

Ha már szó volt a cserepes virágok otthonon belüli neveléséről, legyen szó a vágott virág történetéről is.

Ez egy sokkal könyebb kérdés, hiszen a virág díszítő használata otthonon kívül és belül jól ismert az ókor óta, ahogy azt például az ókori görög vázák is mutatják. Az első ismert virágdíszítés i.e. 2500-ból, az ókori Egyiptomból ismert, emlékét vázák és sírok őrzik. Hasonló emlékek az ősi Kínából és Indiából is fennmaradtak.

Európát a virágdíszítés a középkorban érte el, elsősorban a kolostorokat és templomokat. Később a reneszánsz idején, Olaszorszából indult el hódító útjára a virágdekoráció és terjedt el egész Európában. A vágott virág használata a 15. és 16. századra általános gyakorlattá vált.

További részletek: 

http://www.falconwolfarts.com/Rhiannon/Flowers/FlowerResearch.htm
http://news.nationalgeographic.com/news/2006/06/060629-egypt-flowers.html

Mióta van cserepes virág az otthonokban?

Hétvégén a Nagytétényi Kastélymúzeumban járva találkoztam a kiállított tárgyak között 18. és 19. századi edénytartókkal. Itt jutott eszembe, hogy vajon mióta van cserepes virág a lakásokban?

18. századi edénytartó

Mini kutatásom eredménye szerint először az ókori Egyiptomban használtak cserépedényt növények szállítására, miközben az ókori Rómában cserépedényben vitték melegebb helyre a növényeket a hideg elől.

Catherine Horwood közelmúltban megjelent könyve szerint (Potted History - The story of plants in the home) az első növények, amelyek bekerültek az angol otthonokba - illetve először a konyhába - a fűszernövények  és gyógynövények, mint a kakukkfű és a rozmaring voltak. Mindez a XVI. században történt. Később, 1608-ban könyvfejezet is született Sir Hugh Platt tollából, amely az otthonon belüli növénynevelésről szól. Ebben virágos növények és fűszernövények nevelése egyaránt helyet kapott. 

Matthias Withoos:
A Botanical Garden

A 18. században London növekedésével és a házépítési szabályok változásával az otthonok nagyobb ablakokat, így több fényt kaptak (lásd a korábbi bejegyzést az angol lakásbelsőkről). A divat is a lakás világosabbá válását hozta, ahol a belső falak világosabbak lettek. Mindez támogatta, hogy a városlakók életében is megjelenhetett a vidéket idéző növények sokasága, ahogy arról korabeli beszámolókban is olvashatunk. Ezt a szokást örökítette meg Matthias Withoos (1927-1703) festménye is.