A "multitasking" jelensége ma már megszokott, mégis a veszélyeiről kevés szó esik. Most Claudia Wallis 2006-ban, a Time Magazinban, megjelent cikke alapján foglalok össze néhány gondolatot a párhuzamosan végzett feladatokkal kapcsolatban. (Az eredeti cikk elérhető: itt)
Az Egyesült Államokban végzett kutatások
szerint a párhuzamosan végzett tevékenységek elterjedésének következtében
a fiatalok igénylik az állandó stimulációt, az ingergazdag környezetet és
egyúttal nem tudnak mit kezdeni a csenddel. Ugyanígy problémás lehet, hogy a virtuális térben zajló
kommunikáció nem illik a többezer éves evolúció során kialakult kommunikációs
módba, ahol a testbeszéd és arckifejezések üzenetközvetítő szerepét is
megtanultuk.
Számos
kutatás elérhető arról, hogy az emberi agy miként kezeli az egyidőben
végzett tevékenységeket. Valójában nincs szó párhuzamoságról, az agyunk
feladatról – feladatra ugrál, azaz állandóan sorbarendezi a feladatokat és
egyszerre csak egyet lát el. A Kalifornai Egyetem kutatása szerint csak olyan
feladatokat tudjuk ténylegesen egyszerre végezni, ahol rutinfeladatok is
vannak. Így például sétálunk miközben beszélgetük vagy zöldséget aprítunk
miközben tévét nézünk. De ha a séta közben irányt kell váltanunk vagy egy újabb
adag zöldség felvágásának vágunk neki, az már döntést igényel és a
párhuzamosság megszűnik.
A „multitasking” következménye, hogy megnő a
hiba lehetősége és a feladatok megvalósítása is továbbtart. Ráadásul az agynak pihenésre
és időre van szüksége ahhoz, hogy rendezze a gondolatokat és emlékeket. A
túlterhelt agy, ami nem kapott elég időt a pihenésre, nehezen tud figyelmet összpontosítani, akkor
is, ha épp azt akarná. Ezzel az egyének elveszítik a képességet arra, hogy a
figyelmet összpontosítani és fenntartani tudják. Erre a problémára számos amerikai egyetem úgy reagál, hogy letiltják az előadótermeikben a wifi elérést, hogy megakadályozzák az online
figyelemelterelést.
További
negatívum a gondolatok szertelensége, amely leginkább a diákok által írt
esszék nem egyértelműen követhető gondolatmenetében nyilvánul meg. Arról nem beszélve, hogy a Duke Egyetem professzora találkozott azzal a jelenséggel is,
hogy a diákok közölték vele egy 350 oldalas kötelező olvasmány kapcsán: „Mi már
nem olvasunk teljes könyveket!
Ráadásul a "multitasking"-ban felnőtt nemzedék nehezen kezeli a komplex, többértelmű
helyzeteket, inkább a fekete vagy fehér
megoldásokat preferálják. Az egyértelmű üzenetek között ugyanis könnyebben
lehet váltogatni, egyidőben több feladat között ugrálni, míg a bonyolult
helyzetek elmélyülést követelnének meg, amely nem a „multitasking” sajátja.
Azonban a jelenségnek pozitív oldala is van. A Duke Egyetem kutatója szerint a rendszeresen egyszerre több tevékenységgel foglalkozó fiatalok vizuálisabbak, azaz jobban tudnak képi világokat, üzeneteket elemezni és értelmezni. Ennek is köszönönhető, hogy a multimédiás alkalmazások elterjedtek a tantermekben.
