Izgalmas bemutató látható a londoni Geffrye Múzeumban a középosztálybeli angol családok lakásairól. A kiállítás a XVII. századtól napjainkig mutatja be a család életterének változását, benne a tér használatát, a dekorációkat és bútorokat. Érdekes megfigyelni, ahogy az egyszerre családi és üzleti életnek helyet adó otthonban egyre több funkcionális helyiség jelenik meg, majd a személyes térből eltűnik az üzleti tér, illetve később az idő múlásával - bár más módon - de ismét multifunkcionális terek alakulnak ki.
A múzeumlátogatást dokumentáló képek és azok leírása 1630-tól 2000-ig az alábbi összefoglalóban követhető:
1630
A
fogadószoba/nagyterem volt a családi élet központja, itt zajlottak a közös
étkezések, a szórakozás és kikapcsolódás, valamint üzleti megbeszélések is
helyet kaptak ebben a térben. A bútorok tartósak és strapabíróak voltak, de
alkalmasnak kellett lenniük a vendégfogadásra is. A fogadószoba általában az első
emeleten helyezkedett el a családi üzletnek teret adó földszinti helyiség
felett, azaz a családi és üzleti élet egy épületben kapott helyet.
1695
A XVII. század végén a polgári házak
általában nappalival és/vagy étkezővel is rendelkeztek és ez a tér lett a
családi élet fő helyisége a korábbi fogadószoba
helyett. A helyiség, amely a családi tevékenységek, étkezések és
vendéglátás helyszíneként is funkcionált, személyesebb lett.
1790
A nappali hasonló szerepet töltött be a
család életében, mint az előző század végén, de a berendezése megváltozott. A
helyiség ragyogó lett és stílusos, rendezett és tiszta, ami világosabb színeket
és kifinomult dekorációt jelentett. A falakon a fabetétes panelek helyett
megjelentek a tapéták.
1830
A ház első emeletén kapott helyet a
szalon, hatalmas utcára nyíló ablakokkal, függönyökkel és díszes erkélyekkel. A
helyiség több célt szolgált: itt töltötték az idejüket a ház női tagjai
olvasással, zenéléssel, festéssel. A tér közepén nagy méretű asztal állt, a
használt színek harmonikusak lettek.
1870
A szalont továbbra is elsősorban a család
női tagjai használták, akik vendégeiket fogadták itt. Éppen ezért a helyiséget
gondosan rendezték be a legújabb divatot követve. Eltérő mintákat és stílust
használtak a falakon, a szőnyegeken és függönyökön, hogy élénk, mozgalmas
hatást keltsenek.
A dekorációban a kereskedelemben kapható
tárgyak és a kézimunkák egyaránt megjelentek.
1900-1914
A francia ablakokkal, kandallóval ellátott
szalon újdonsága az elektromos áram megjelenése. A dekoráció nem feltétlenül
azonos stílusú és mintázatú, de jellemzően harmonikus. A tárgyak egyszerre
modernek és hagyományosak, megjelenik az Art Nouveau stílus.
1930-1939
A belvárosi lakás
alternatívát jelent a külvárosi lakóház helyett, elsősorban egyedülállók és
gyermektelen párok számára. A kisméretű, de komfortos lakások forróvízzel és
központi fűtéssel, valamint a kor modern háztartási készülékeivel felszereltek.
Jellemzőek a nagy ablakok, a világos színű falak és a zöld/narancs/beige
színek, valamint a korábbi időszakokhoz
képest kevesebb bútorzat.
1955-1965
Nyitott terű nappali és ebédlő jellemző a
kor lakására, ahol a nagy ablakok és a nagy belmagasságú ebédlő tágas teret
mutat. Jellemző a központi fűtés és a kandalló helyet a televízió veszi át a
központi helyet. A nappali/étkező több funkcióval is rendelkezik, a pihenés,
szórakozás, televíziónézés és az étkezés helye lesz. A bútorok egyszerűek és
díszítés nélküliek, a bútorok textillel borítottak, a falak sokszor fehérek.
1990-2000
Londonban a 70-es években jelentek meg
először a „loft” megoldások és ez lett később, a 90-es évek után az egyik
legfontosabb belsőépítészeti megoldás London belvárosában, ami szerint a
konyha, étkező és nappali egybefüggő helyiségben található.
