A család válsága a francia regényekben

Egy fantasztikus kis könyvet sikerült beszereznem az Antikvarium.hu segítségével. Kurzweil Anna Erzsébet “A család válsága a jelenkori francia regényben” 1937-ben jelent meg és az I. világháborút követően foglalkozik a család válságával és azzal, ahogyan a francia regények feldolgozzák a témát.

A szerző Trisztán és Izolda (Thomas de Bretagne) 12. századi történetétől kezdve, számos író és mű felsorolásával, köztük Stendhal (Le Rouge et le Noir) és Balzac (Le lys dans la vallée) művein keresztül az I. világáború után megjelent írók (Bazin, Baumann, Bordeaux és Borget) munkájáig tekinti át a francia regények családképét.

Egyrészt érdekes az elemzése, amit a családról ír a francia regények világát felidézve, másrészt érdekes az, ahogyan ő ír róla, a 30-as évek Magyarországán. Megfogalmazása szerint (4.o.) „a család a házastársak szeretetére van alapítva, egyensúlya pedig a családfő tekintélyére, a családtagok kölcsönös engedelmességére”. És itt ne romantikus vagy szenvedélyen nyugvó szeretetet képzeljünk el, hanem ideális családként Mauriac „Le Mystére Frontenac” regényéből kiindulva egy olyan családot, ahol nem a boldogság a fontos, „hanem hogy a közért, a család érdekében munkálkodhassanak. Egymás iránti szeretetük elégséges a viszályok elhárítására.” (5.o.) Majd ugyanitt kifejti, hogy ugyanakkor „a mai társadalom felfogása a házasságról és a családról szabadabb. Nem kívánja sem a családfő abszolút autoritását, sem a feleség és a gyermekek teljes alárendeltségét”. 

Kurzweil Anna Erzsébet elemzése a család válságáról szól, annak is belső (házastársak egymáshoz való viszonya) és külső (háború, gazdasági vagy szellemi élet) okait keresve a francia regényben. Megállapítása szerint a regények elsősorban a belső okokkal foglalkoznak, ami nem meglepő szerinte mert, „a külső hatások jelentősége a mai ember számára magától értetődővé vált, ...., ha a család válságát a külső körülmények elő is segítették, igazi rugóit az emberi lélekben kell keresni” (6.o.).

Történelmi távlatokat is bevonva elemzésébe a következőket állítja meg (20.o.): „Az irodalomtörténetben szereplő* családválságokat kevés kivétellel a hűtlenség idézte elő. A jelenkori regényben** a hűtlenség problematikája bár szerepel, de háttérbe szorul. Az írók érdeklődése az érzelmek felbomlása felé irányul, azonkívül azt vizsgálja, melyek az akadályai azon belső kapcsolat kialakulásának, mely a hitveseket szorosabban fűzi össze, mint esküjük.”

Végkövetkeztetése a következő (21.o.):

A vizsgált regények „írói abban azonban megegyeznek, hogy a család válságának végső okát a mai ember szellemi berendezkedésében látják. A ma embere képtelen önzetlen áldozatokat hozni, görcsösen ragaszkodik egyéni érdekeihez. Hogy a családi élet újra teljességében bontakozhasson ki, szükséges, hogy maga az ember váljék önfeláldozóvá, - egyszóval jobbá.”

És akkoriban még szó sem volt a fogyasztói társadalomról...

 *A 12. századtól tekintette át a jellemző példákat
** Az első világháborút követően megjelent regények a 30-as évekkel bezárólag.