2007-es adatok szerint a teljes népesség 13-16%-át tekinthetjük szegénynek, a TÁRKI adatai az előbbit, a KSH adatai az utóbbit mutatják. A szegénységre jellemző, hogy kockázata az életkorral csökken, továbbá a gyermek jelenléte a háztartásban növeli a szegénység kockázatát. Hazánkban minél több gyermek él a családban, annál nagyobb a szegénységi küszöb alatt élők aránya. Az elszegényedés kockázata különösen a harmadik gyermek vállalását követően ugrik meg, a szegényeség aránya a három- és többgyerekes családoknál már 24%. Ugyanígy nő a szegénység kockázata, ha a gyerekes háztartásból hiányzik az egyik szülő (25%), de magas a középkorú egyszemélyes háztartásokban (23%) esetében is. A szegénység 50%-os értékkel a legmagasabb arányú a roma háztartásfővel együtt élő háztartások esetében.
A kiadások szerkezetét vizsgálva kiderül, hogy a háztartás jellege befolyásolja a fogyasztást. A gyermekek számának növekedésével a háztartás egyre többet költ élelmiszerre és egyúttal annál gyengébb minőségű élelmiszereket fogyaszt. A három- és többgyerekes háztartásokban különösen alacsony a tej-, sajt-, zöldség- és gyümölcsfogyasztás. A legegészségesebben a legmagasabb jövedelműek és azon belül is a gyermektelen háztartások étkeznek. Esetükben találjuk a legmagasabb zöldség-, gyümölcs- és tejtermékfogyasztást, de ők eszik a legtöbb halat is. Az időskorúak esetében az egészségügyi kiadások magasak. A nyolcvan év felettiek jövedelmük 14%-át fordítják erre a célra.
Forrás:
TÁRKI: Háztartás Monitor, 2008; KSH: Társadalmi helyzetkép, 2003; KSH: Magyarország, 2008
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése