Angol polgári lakásbelsők

Izgalmas bemutató látható a londoni Geffrye Múzeumban a középosztálybeli angol családok lakásairól. A kiállítás a XVII. századtól napjainkig mutatja be a család életterének változását, benne a tér használatát, a dekorációkat és bútorokat. Érdekes megfigyelni, ahogy az egyszerre családi és üzleti életnek helyet adó otthonban egyre több funkcionális helyiség jelenik meg, majd a személyes térből eltűnik az üzleti tér, illetve később az idő múlásával - bár más módon -  de ismét multifunkcionális terek alakulnak ki.

A múzeumlátogatást dokumentáló képek és azok leírása 1630-tól 2000-ig az alábbi összefoglalóban követhető:

1630

A fogadószoba/nagyterem volt a családi élet központja, itt zajlottak a közös étkezések, a szórakozás és kikapcsolódás, valamint üzleti megbeszélések is helyet kaptak ebben a térben. A bútorok tartósak és strapabíróak voltak, de alkalmasnak kellett lenniük a vendégfogadásra is. A fogadószoba általában az első emeleten helyezkedett el a családi üzletnek teret adó földszinti helyiség felett, azaz a családi és üzleti élet egy épületben kapott helyet.

1695

A XVII. század végén a polgári házak általában nappalival és/vagy étkezővel is rendelkeztek és ez a tér lett a családi élet fő helyisége a korábbi fogadószoba  helyett. A helyiség, amely a családi tevékenységek, étkezések és vendéglátás helyszíneként is funkcionált, személyesebb lett.

1790

A nappali hasonló szerepet töltött be a család életében, mint az előző század végén, de a berendezése megváltozott. A helyiség ragyogó lett és stílusos, rendezett és tiszta, ami világosabb színeket és kifinomult dekorációt jelentett. A falakon a fabetétes panelek helyett megjelentek a tapéták.

1830

A ház első emeletén kapott helyet a szalon, hatalmas utcára nyíló ablakokkal, függönyökkel és díszes erkélyekkel. A helyiség több célt szolgált: itt töltötték az idejüket a ház női tagjai olvasással, zenéléssel, festéssel. A tér közepén nagy méretű asztal állt, a használt színek harmonikusak lettek.

1870

A szalont továbbra is elsősorban a család női tagjai használták, akik vendégeiket fogadták itt. Éppen ezért a helyiséget gondosan rendezték be a legújabb divatot követve. Eltérő mintákat és stílust használtak a falakon, a szőnyegeken és függönyökön, hogy élénk, mozgalmas hatást keltsenek. 

A dekorációban a kereskedelemben kapható tárgyak és a kézimunkák egyaránt megjelentek.

1900-1914

A francia ablakokkal, kandallóval ellátott szalon újdonsága az elektromos áram megjelenése. A dekoráció nem feltétlenül azonos stílusú és mintázatú, de jellemzően harmonikus. A tárgyak egyszerre modernek és hagyományosak, megjelenik az Art Nouveau stílus.

1930-1939

A belvárosi lakás alternatívát jelent a külvárosi lakóház helyett, elsősorban egyedülállók és gyermektelen párok számára. A kisméretű, de komfortos lakások forróvízzel és központi fűtéssel, valamint a kor modern háztartási készülékeivel felszereltek. Jellemzőek a nagy ablakok, a világos színű falak és a zöld/narancs/beige színek, valamint  a korábbi időszakokhoz képest kevesebb bútorzat.

1955-1965

Nyitott terű nappali és ebédlő jellemző a kor lakására, ahol a nagy ablakok és a nagy belmagasságú ebédlő tágas teret mutat. Jellemző a központi fűtés és a kandalló helyet a televízió veszi át a központi helyet. A nappali/étkező több funkcióval is rendelkezik, a pihenés, szórakozás, televíziónézés és az étkezés helye lesz. A bútorok egyszerűek és díszítés nélküliek, a bútorok textillel borítottak, a falak sokszor fehérek.

1990-2000

Londonban a 70-es években jelentek meg először a „loft” megoldások és ez lett később, a 90-es évek után az egyik legfontosabb belsőépítészeti megoldás London belvárosában, ami szerint a konyha, étkező és nappali egybefüggő helyiségben található.