A családot érintő változások 1945 után Magyarországon

Most fedeztem fel a Rubicon történelmi lapban Valuch Tibor cikkét a családot, háztartást 1945 után érintő változásokról.

Néhány gondolat a cikkből:

- A magyar társadalomra jellemző a tartós nőtöbblet. Az ’1000 férfira jutó nők” száma 1930-ben 1044 volt, 2009-ben 1107.

- A nyolcvanas évektől figyelhető meg a házasodási arányok jelentős és tartós visszaesése.

- 1978-tól haladja meg a megszakadt házasságok száma (válás, halálozás következtében) a házasságkötések számát.

- Az ötvenes évektől indult el az egykeresős családmodell bukása, ez az egyik legfőbb oka a nők tömeges munkába állásának.

- A nők belépése a felsőoktatásba nagyon dinamikusan történt. 1941-ben a befejezett felsőfokú végzettséggel rendelkezőknek mindösszesen 12,3%-a volt nő, ez 1990-ben 46,1%.

- A háztartási munka végzése elsősorban a nők feladata volt és ez ma is így van.

- A női szerepváltozás a városokat és a falvakat egyaránt érintette.

- Magyarországon a változások kötődnek a politikai környezethez.

 Ezek a gondolatok jó adalékot jelentenek annak a megértéséhez, hogy a nők vásárlásban betöltött szerepe miként változik, hogyan lépnek be a hagyományosan férfias döntések területére (és ez fordítva is igaz) és miért gyakorolnak egyre erősebb befolyást a családi döntéshozatal folyamatára.

A 'zsúfolt otthon' és a boomeráng gyerekek

Napjaink trendje, hogy a korábban mielőbb külön költözni vágyó gyerekek elkezdtek visszatérni a családi házba vagy egyre kevésbé akarnak elköltözni.

McGregor és Bateman kifejezetten az életciklus-szakaszok harmadik harmadára fókuszálva vezette be a zsúfolt otthon (Crowded Nest) fogalmát 2003-as cikkében. Ez az életszakasz a teljes család és a kiürült otthon közötti időszakot egészíti ki, amely elsősorban a nyugdíj előtt álló középkorú házaspárok életciklusát jellemzi. A szerzőpáros a következő esetekben használja a zsúfolt fészek fogalmat:

- kétkeresős vagy férfikeresős család idősebb, együtt-élő nem kereső gyermekkel, aki sosem költözött el otthonról és akár már házastársa is velük él

- idős szüleivel együtt élő, középkorú házaspár, akik anyagilag támogatják egyetemista, vagy alacsony keresetű, nem otthonélő gyermekeiket

- középkorú házaspár, akik idős szüleikkel és nagykorú, eltartott gyermekeikkel is együtt élnek

A fogalmat Kathleen Shaputis 2004-ben megjelent könyve tovább népszerűsítette (lásd: The Crowded Nest Syndrome: Surviving the Return of Adult Children). Ő kifejezetten a szülői fészekbe visszatérő, korábban rövid ideig önállóan élő gyerekekre használja a kifejezést. Ez a visszatérés az oka, hogy az érintetteket bumeráng gyerekeknek is nevezik. 

A 2008-as gazdasági válság hatására a hazaköltözési trend felerősödött.  A szülők azzal, hogy ismét összeköltöznek gyermekükkel anyagilag támogatják őket. Erről szól többek között a Yahoo! Shine vagy a U.S. News & World Report cikke. 

A jelenség pozitív elemének tartják, hogy a korábbi nagycsaládi minta tér vissza olyan jellemzőkkel, mint a nagyszülők részvétele a gyermeknevelésben vagy az idős beteg családtagok támogatása, otthoni ápolása a fiatalok részéről. A kritikusok a fiatalok pénzügyi és társas önállóságának elvesztésétől tartanak és attól, hogy ez nem ösztönzi őket, hanem a passzivitásukat erősíti és megnehezíti a saját lábra állásukat.  Utóbbi szemléletet képviselik azok a cikkek, amelyek a jelenség felszámolását célozzák és a szülői otthonokat igyekeznek megszabadítani a felnőtt gyermekektől. Ennek példája a CBS News cikke

amely praktikus tanácsokat javasol szülőknek, akik abba a helyzetbe kerültek, hogy a gyermekük visszaköltözött a családi fészekbe.

Kanadában a szüleikkel együttélő 20-29 évesek aránya 1981-ben 27,5% volt, ez az arány 2001-re 41%-ra emelkedett. Roderic Beaujot szerint a szülők egyre toleránsabbak és engedik egyre tovább otthon lakni gyermekeiket. Ez azt is jelenti, hogy nem kell gyereknek lenni ahhoz, hogy valaki a szüleivel éljen. 
(Egy korábbi bejegyzésem Hotel Mama címmel szintén ehhez a témához kötődik.)

A fiatal egyedülállóknak vannak a legkevésbé testsúly problémáik

Újra elővettem egy 2007-es országos adatfelvétel (500 fős, országos reprezentatív minta) adatbázisát és észrevettem, hogy a demográfiai adatok között testsúlyt és testmagasságot is kérdeztünk. Ezekből pedig kiszámítható a testtömeg index (BMI). Ezt vizsgáltam meg az életciklus szakaszok szempontjából.

Általánosságban elmondható, hogyha egy felnőtt ember testsúly indexe 18 és 25 közé esik, akkor normális testsúlyról beszélünk, a 25 feletti érték túlsúlyt jelez. Azonban az index értelmezésénél az életkort is figyelembe kell venni, így 50 év felett még a 27-es érték is normálisnak tekinthető.

Jelen kutatás adatai szerint összefüggés van a családi életciklus szakaszok és a BMI index alakulása között. Az életkor hatásának kiszűrése után az életciklus a testtömeg index heterogenitásának 16%-át magyarázza. Amennyiben a nemet is figyelembe vesszük, akkor a két tényező együtt már 20%-ot magyaráz.

Az egyes szakaszok BMI index átlaga a következőképp alakul (a szakaszok értelmezését lásd a korábbi bejegyzésben):

Fiatal egyedülálló: 22,9

Üres fészek 1: 24,7

Tele fészek 1: 25,4

Egyedülálló szülő: 24,9

Késői tele fészek: 28,1

Tele fészek 2: 26,3

Üres fészek 2: 28,3

Gyermektelen idős pár: 27,0

Idős egyedülálló: 27,1

Teljes minta: 26,0

Az eredmények szerint a Fiatal egyedülállók BMI index átlaga a legalacsonyabb, a Késői tele fészek és az Üres fészek 2 szakaszok esetében a legmagasabb. Az országos átlag 26, a legkisebb érték a megkérdezettek válaszai alapján a 15,6-es index, a legmagasabb a 42,4-es érték. A nemek közötti különbséget figyelembe véve a nők értéke egy kivételével minden csoportban alacsonyabb a férfiakénál. A kivétel a Tele fészek 1 szakasza, tehát az az időszak, amikor 6 év alatti gyermek (is) él a fiatal szülők háztartásában.

Családi életciklus szakaszok 2.

Korábbi bejegyzés már foglalkozott a családi életciklus szakaszokkal. Most egy másik megközelítést mutatok be.

Gilly és Enis (1982) három változót használ a családi életciklus meghatározásához:

(1) egyedülálló vagy együtt élő családfő,

(2) van-e gyermek a családban és a legfiatalabb gyermek hány éves,

(3) a család női feje (ha nincs, akkor a férfi) hány éves.

 Az eszerint képzett csoportokat lásd az alábbi táblázatban.

Családi életciklusok Gilly és Enis (1982) alapján

A háztartásfő életkora	Nincs gyermek a családban	A legfiatalabb gyermek 6 évnél fiatalabb	A legfiatalabb gyermek 6 évnél idősebb
	Együtt élő családfő
35 év alatt	Fiatal pár	Tele fészek 1.	Tele fészek 2.
35-64 éves	Üres fészek 1.	Késői tele fészek	Tele fészek 3.
65 év feletti	Üres fészek 2.	-	-
	Egyedülálló családfő
35 év alatt	Fiatal egyedülálló	Egyedülálló szülő 1.	Egyedülálló szülő 2.
35-64 éves	Középkorú egyedülálló	Egyedülálló szülő 3.	Egyedülálló szülő 4.
65 év feletti	Idős egyedülálló	-	-

Ez a megközelítés már figyelembe veszi a családok, háztartások változását, így a kitolódó házasságkötési életkort és a késői gyermekvállalásokat. Az együtt élő párokat (szexuális orientációtól és a házasságkötés tényétől függetlenül) a házaspárokhoz hasonlóan kezeli.  „Késői tele fészek” kategóriájával lefedi a 35 év feletti kisgyermekes anyák új csoportját.

Gyerekuralom? A gyermekek befolyása a család fogyasztására

Nem kétséges, hogy a gyerekek befolyásolják a család fogyasztását direkt és indirekt módon egyaránt. Egyrészt a családban a gyermekek saját termékkategóriákat fogyasztanak életkoruknak megfelelően, hiszen a csecsemőkor, a kisgyermekkor, a kiskamasz, majd a tinédzser évek egyaránt megkövetelik a maguk termékeit, kezdve a pelenkán és bébiételen át az iskoláztatáshoz kötődő fogyasztásig. Másrészt a gyermekek hatással vannak arra, hogy a család milyen terméket és márkát választ a vásárlásai során. 

A gyermek szerepe a családon belül megnőtt köszönhetően részben annak, hogy a nők a fejlett országokban, így hazánkban is, egyre kevesebb gyermeket vállalnak, ráadásul a gyermekvállalás időpontja is kitolódik. Ranschburg Jenő pszichológust idézve: „Egyre több a családon belüli véleményvezér gyerek, aki a szüleit próbálja irányítani. A gyereket pedig a reklám irányítja”.  

A Szonda Ipsos 2008-as Kid.comm kutatása szerint a magyar gyermekek 82 százalékának a véleménye megjelenik a ruhavásárlásnál, továbbá 71 százalékuk az élelmiszervásárlásnál, 51 százalékuk a mobiltelefon, 28 százalékuk pedig az autóvásárlásnál befolyásolja szülei választását. James U. McNeal szerint (lásd The kids market: Myths and Realities című könyvet) a gyermekek egyre nagyobb piacot jelentenek. Amíg 1968-ban az amerikai gyermekek 2,2 milliárd dollárt költöttek, addig ez az érték 2000-ben már meghaladta a 38,6 milliárd dollárt.  Hazánkban a fentebb már említett Szonda Ipsos kutatás szerint a 8-14 éves gyermekek évente mintegy 33 milliárd forint zsebpénz felett rendelkeznek, ez átlagosan havonta mintegy 3300 Ft-ot jelent. Egy francia kutatás szerint a szülők 74%-a állítja, hogy a gyermekek által kiválasztott termékek közül szinte mindent megvesz, további 21%-uk pedig figyelembe veszi a véleményüket. Eszerint a vásárlások 41%-ában megjelenik a gyerekek befolyása (lásd Kaszás 1995). Ezzel együtt a gyerekek nem  feltétlenül gondolják, hogy már jó döntéshozók. Butler, Robinson és Scanlan (2005) angliai vizsgálata szerint a legtöbb család demokratikusan működik, ahol a gyerekek elfogadják a szüleik felügyeletét, felelősségét. A vizsgált 8-11 évesek különböző mértékben tartják magukat kompetens döntéshozónak, de azt többségében elismerik, hogy még most tanulják azt, hogyan is kell jól dönteni.

Fiatalok és a pénzügyek

2008-ban végeztem egy felmérést a Corvinus Egyetem harmadéves hallgatói körében. Összesen 299-en töltötték ki a kérdőívet, 46%-uk nő, 54%-uk férfi. A válaszadók 37,5%-nak állandó lakhelye Budapest, 51,5%-uk városban, 11%-uk faluban él. Az átlagéletkor 23 év.

A megkérdezett diákok többsége - 87,3%-a - szokott gyűjteni, általában úgy, hogy alkalomszerűen tesz félre, vagy ha a hónap végén marad erre pénze. Az egy évben belül tervezett nagyobb értékű vásárlási terveik között vezet a laptop vásárlás (18%), ezt követi a nyaralás (14%), a fényképezőgép (7%) és a mobiltelefon (6%) beszerzése.

A megkérdezettek 40%-a tartja magát impulzusvásárlónak, aki pillanatnyi elhatározás alapján is szokott vásárolni. A többség előre megtervez minden nagyobb kiadást (75,5%) és alapvetően takarékosnak érzi magát, aki csak a kisebb kiadásokban könnyelmű (78%). A válaszadók 54%-a az apát/férfit, 40%-a az anyát/nőt érzi családjában a családi döntéseknek fő befolyásolójának. A válaszadók szülői háztartásának 78%-a közös kasszából gazdálkodik. Ez hagyományosan így van Magyarországon, Hoffmann Istvánné (1977) hetvenes években végzett kutatásai hasonló eredményt mutatnak.

A válaszok alapján a vizsgált diákok többsége kapott zsebpénzt, összesen 24%-uk jelezte, hogy sosem volt zsebpénze. A többiek átlagosan 12 éves korban kaptak először zsebpénzt, miközben a 10 (22%) és 14 (21%) éves korában kapott első zsebpénz a leggyakoribb.

A megkérdezett egyetemisták 25%-nak van hitele, 59%-uk pedig el tudja képzelni, hogy a jövőben hitelt fog felvenni, elsősorban lakásvásárlás céljából (84%). A hitelfelvétel megítélése összességében negatív - hasonlóan a teljes lakosság vélekedéséhez - 5 fokú skálán 2,6 átlagértéket elérve. Ez azt jelenti, hogy a megkérdezettek 81%-a 3-as vagy ennél gyengébb értéket adott erre a kérdésre.

Ki szeretteti meg a sportolást a gyerekekkel?

Számos tanulmány született azzal a céllal, hogy a megértse a gyermekek kinek a hatására kezdenek el sportolni, illetve szeretik meg a sportolást. A kutatások elemzik a szülők, a kortársak és az iskola befolyását egyaránt.

Woolger és Power (1993) a szülői befolyás öt területét azonosította, azaz (1) a jóváhagyást, (2) a mintaadást, (3) a várakozásokat, elvárásokat, (4) a jutalmazást/ büntetést, valamint (5) az irányítást. Eredményeik szerint a szülői befolyás elsősorban a fiatal gyermekkorban jelentős, majd a tinédzserkor idején már kisebb szerephez jut. Továbbá pozitív összefüggést találtak a gyermek sportban való részvételének mértéke és aközött, hogy a sportolók mennyire észlelték a szülői érdeklődést, bátorítást vagy részvételt. A Kanadai Fitnesz és Életstílus Kutatóintézet vizsgálatai megerősítik, hogy a gyermekek sportolására ösztönzően hat a család sportrészvétele. Jellemző, hogy azok a gyermekek sportolnak nagyobb valószínűséggel, akiknek a testvérei vagy a szülei fizikailag aktívak, illetve akiknek a szülei bátorítják őket a sportolásra. Mulvihill et al. (2000) eredményei szerint a szülőknek a gyermek életkorának növekedésével egyre csökkenő befolyásuk van arra, hogy a gyermekük mennyit sportol. Érvelésük szerint a gyermekek számos tevékenysége nem a családhoz kötődik, továbbá hat rájuk a tömegkommunikáció és szívesebben töltik szabadidejüket a kortársaikkal, barátaikkal, mint a családjukkal. A szerzők tanulmányukban 11-15 éves diákok viselkedéséről számolnak be, akik szívesebben mennek sportolni a barátaikkal, mint a szüleikkel. Hasonlóan vélekedik Martin és Dodder (1991) is. 504 diákkal készített interjú után azt a következtetést vonták le, hogy a számos sportolásra ható változó közül a szülők szerepe kisebb, mint más tényezőké. Szerintük a szülői hatás inkább indirekt módon jelentkezik, így olyan közvetlen erők, mint a másoktól kapott bátorítás nagyobb szerephez jutnak a sportban való részvétel magyarázatakor.

Bognár és tsai (2005) tanulmánya szerint az iskolai környezetnek, a testnevelés óráknak döntő hatása van a későbbi felnőttkori fizikai aktivitás minőségére. Ezzel szemben Iso-Ahola és Hatfield (1986) szerint az iskola befolyása nem elsődlegesen fontos. Szerintük az iskola csak a már meglevő sporttudást finomítja.

Saját vizsgálatom (2007) szerint Magyarországon az iskola szerepe kiemelkedően fontos a szülői generáció igen alacsony sportrészvételének köszönhetően.

Irodalom
Bognár József – Tóth László – Baumgartner Eszter – Marina I. Salvara (2005): Tanulás, célok és testnevelés: Előtanulmány az általános iskola felől. In IV. Országos Sporttudományi Kongresszus Tanulmánykötet II. 29–34.
Canadian Fitness and Lifestyle Research Institute: The Research File – Understanding Youth Physical Activity, 00- 05, http://www.cflri.ca/pdf/e/rf0005.pdf
Iso-Ahola, S. E. – Hatfield, Bradley (1986): Psychology of Sports: A Social Psychological Perspective, William C. Brown Co.
Martin, Douglas E. - Dodder, Richard A. (1991): Socialization Experiences and Level of Terminating Participation in Sports, Journal of Sport Behaviour, Vol. 14, pp 113 – 127, June
Mulvihill, Caroline – Rivers, Kim – Aggleton, Peter (2000): Views of young people towards physical activity: determinants and barriers to involvement, Health Education, Vol. 100, Nr. 5, pp 190-199
Woolger, Christi – Power, Thomas G. (1993): Parent and Sport Socialization: Views from the achievement literature, Journal of Sport Behavior, Vol. 16, Sept, pp 171 – 190

A családi életciklus befolyása az egészségtudatosságra

A közelmúltban megjelent egy cikkem a Marketing és Menedzsment szaklapban (2010/2, 13-22.o., társszerző: Simon Judit). A cikk rövid összegzése a következő:

Egy család, háztartás az élettörténete során folyamatos fejlődésen megy át, tipikusan az egyedülálló fiatal felnőtt állapottól jut el a házastárssal vagy élettárssal való együttélésen, majd a gyermekvállaláson át az idős egyedülálló szakaszig. A családi életciklus hipotézisünk szerint jelentős befolyást gyakorol az egészséghez való viszonyulás kialakulására is, így kutatásunkban a családi életszakaszok segítségével kíséreltük meg alaposabban megérteni a lakosság hozzáállását az egészséges táplálkozáshoz, életmódhoz. Jelen kutatás központi témája az egészségtudatosság és benne az egészséges étkezés kérdéskörének vizsgálata, annak fontossága és választása szerint. 
Vizsgálatunkból kiderül, hogy a magyarok döntő többsége kiemelkedően fontos értéknek tartja a családi közös étkezéseket, mindemellett úgy véli, hogy a modern életvitel és az egyre individualizálódóbb társadalmi lét csökkenti annak gyakoriságát. Eredményeink szerint az életciklus megközelítés olyan relevánsan fűzi össze a szempontokat (életkor, háztartástípus, családi állapot, gyermekek a háztartásban), amely így finomabb különbségeket mutat, mintha pusztán a nemet, életkort, családi állapotot vagy háztartástípust vizsgálnánk.

A nők részvétele a pénzügyi döntésekben

A pénzügyi termékeket, szolgáltatásokat jellemzően férfiaknak értékesítik, hagyományosan ők a fő döntéshozók ezeknek a termékeknek és szolgáltatásoknak a megvásárlásában. Ugyanakkor megfigyelhető a nők egyre erősebb befolyása a vásárlási döntésre, amely nem meglepő, ha iskolázottságukat, a munkaerő piaci részvételüket tekintjük. Iskolai végzettség szerint a magyar nőket és férfiakat összehasonlítva a nők javára dől a mérleg. A felsőoktatásban 1980 óta magasabb a női hallgatók létszáma, mint a férfiaké.

Azonban ha a kereseti viszonyokat tekintjük, akkor kiderül, hogy férfiak járnak jobban. Egy 2006-os megkérdezés eredménye alapján Magyarországon a férfiak havi nettó bére 16%-al magasabb, mint a nőké. Ez az átlagos rés azonban területenként nagyon eltérően alakul. Ahogy a bérkategória nő, úgy emelkedik az eltérés is. Eszerint a legmagasabb jövedelmi kategóriában már 35% a két nem bére közötti különbség. A gyermek jelenléte (és ezzel az végzett munka jellege) is befolyásolja a különbséget. A gyermektelenek csoportjában a legkisebb a bérrés férfiak és nők között (9%), a két gyermekesek esetében azonban meghaladja a 25%-ot.

Visszatérve a pénzügyi döntésekre a GfK közelmúltban megjelent tanulmánya szerint a magyar párok jellemzően együtt döntenek a pénzügyi, banki termékek, szolgáltatások megvásárlásáról. Bár létezik munkamegosztás férfi és nő között, a vásárlásokban a hagyományos női – férfi szerepek mellett jellemző, hogy egyre több nő szól bele az autó vagy bútor vásárlásába is, míg a férfiak egyre inkább részt vesznek a gyerekekkel kapcsolatos nevelési feladatokban.

Malone és szerzőtársainak - in: J Fam Econ Iss (2010) 31:63-81 - felmérése azt vizsgálta, hogy a különböző családformákban élő (egyedülálló, házas, elvált, partnerrel együtt élő) gyermektelen nők és anyák hogyan viszonyulnak a pénzügyekhez, mennyire érzik anyagi helyzetüket biztosnak. Kutatásukban 368 fő 30 és 65 év közötti nő vett részt. Eredményeik szerint azok a nők, akik nem hagyományos családban élnek, azaz egyedülállók, elváltak vagy együtt élnek partnerükkel bizonytalanabbnak ítélték meg az anyagi helyzetüket, mint azok, akik az első házasságukban élnek. Azok a nők ítélték meg kedvezőbbnek az anyagi helyzetüket, akik az átlagnál idősebbek, magasabban képzettek, magasabb jövedelműek voltak, illetve akik nagyobb mértékben járultak hozzá háztartásuk bevételeihez. Az is kiderült, hogy a házasság nem feltétlenül jelent nagyobb anyagi biztonságot, továbbá az egyedülálló anyák konzervatívabbnak bizonyultak a házasságban élő társaiknál mind a fogyasztási kiadások, mind a pénzkezelés tekintetében.

Házasságkötés, válás, gyermekvállalás

A KSH legfrissebb adatai szerint a magyar lakosság száma 10 millió 5 ezer fő volt 2010. május végén. Az év első öt hónapjában kevesebb gyerek született, továbbá a halálozások száma is csökkent. A http://www.fogyamagyar.hu/ weboldalon a lakosság fogyásának üteme nyomon is követhető.

Kopp Mária tanulmánya bemutatja a magyar népesedési helyzetet. Az elemzés többek között kitér arra, hogy a magyar fiatalok több gyereket szeretnének, mint amennyi ténylegesen megszületik, illetve a házasság kedvez a gyermekvállalásnak. A házasságban élők átlagos gyermekszáma nagyobb, mint a házasság nélkül együttélőké.

Forrás: http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_wdsd001a.html és WORLD VALUES SURVEY 1981-2008 OFFICIAL AGGREGATE v.20090901, 2009. World Values Survey Association (www.worldvaluessurvey.org). Aggregate File Producer: ASEP/JDS, Madrid alapján

Az alábbi ábrán egymás mellé tettem a KSH házasságkötési és válási statisztikáját és a World Value Survey néhány adatát az ideálisnak tartott gyerekszámról (http://www.worldvaluessurvey.org/). Utóbbi sajnos csak 1982-1998 közötti adatokat tartalmaz Magyarországra, de a tendencia miatt mégis érdemes ránézni. Az ezer főre jutó házasságkötések száma erőteljesen lecsökkent 1982 óta, a válások száma az utóbbi közel 20 évben hasonló szinten van. Az ideálisnak tartott gyerekszám esetében már a 90-es években eltolódást látunk az egy gyermek felé, azzal együtt, hogy a többség 2 gyermeket szeretne. Az adatok szerint 90-es évek végén jelentek meg a gyermektelenséget ideálisnak tartók, igaz arányuk igen alacsony.

Pongrácz Tiborné demográfus szerint a tudatos gyermektelenség ma is csak elenyésző mértékben jellemző, a gyermektelenek aránya jelenleg 10 százalék körüli, de ez jellemzően biológia okokra vezethető vissza és nem saját döntés következménye. Ugyanakkor az európai trendek kedvezőtlenek, például Németországban a párok 30-40 százaléka tudatosan gyermektelen.

Család a bankreklámokban

A reklámok, amelyekben szerepel a család, sokszor az ideálisnak tartott nukleáris családot mutatják be, azaz mindkét szülőt gyermekeikkel. A magyar reklámok elemzéséhez első lépésként a bankok hirdetésiben megjelenő szereplőket értékelem, elsősorban abból a szempontból, hogy szerepel-e bennük a család, és ha igen, akkor hogyan. Kutatási eredmények szerint (pl. Mowen 1987) a banki szolgáltatások, biztosítások igénybevételekor a döntésben a férfiak szerepe a meghatározó. Ugyanakkor a termék az egész családot érinti, így a férfiak döntési szerepben való bemutatása és a teljes család megjelenítése a reklámokban egyaránt érthető. A kérdés az, hogy a demográfiai változások, a családforma átalakulása megjelenik-e a ma hirdetéseiben.

Háttér:

Az elemzés alapját a reklamfilmek.com weboldalon a banki kategóriába sorolt 122 reklámfilm jelenti, mindazon érvényességi korlátokkal együtt, amit ez a keret magában foglal. Egyrészt a reklámok jellemzően a 2008-2010 közötti időszakban kerültek feltöltésre, másrészt az adatbázis nem feltétlenül egyezik meg az adott időszakban bemutatott összes reklámfilmmel.

Az elemzésbe bevont reklámok a következő bankok spotjait foglalják magában:

Allianz Hungária Biztosító Zrt (4), Budapest Bank-csoport (21), CIB Bank (13), Citibank Zrt (2), Erste Bank Hungary Nyrt (9), FHB Kereskedelmi Bank Zrt (3), Kereskedelmi és Hitelbank Rt (5), Magyar Fejlesztési Bank Rt (1), MasterCard (3), MKB Bank Zrt (4), OTP Bank (33), Provident Pénzügyi Zrt (10), Raiffeisen Bank Zrt (15)

Eredmények:

A bankreklámok leggyakoribb szereplője a 30-as férfi, a vizsgált reklámok 38%-ban jelenik meg főszerepben. Ez a férfi karakter lehet egyedülálló vagy családos, komoly vagy humoros. A következő a rangsorban a 20-as, 30-as nők kategóriája, együtt 30%-ot kitéve. Gyerekek a reklámok 11%-ban bukkannak fel, leggyakrabban kamasz fiúk és lányok. Idős férfiak vagy nők csak a reklámok 2%-ban láthatók. A család, ha megjelenik, akkor elsősorban klasszikus nukleáris családként ábrázolják őket. A család tagjai apa, anya, jellemzően két gyerek, egy fiú és egy lány. Gyakori szereplők még a fiatal párok, az egyedülállók, a baráti társaságok.

A reklámok négy fő téma körül forognak: (1) kamat, megtakarítás, befektetés (27%), (2) személyi kölcsön (25%), (3) szakértelem, imázs (20%), (4) lakáshitel, jelzálog. A reklámok közel felében (42%) megjelenik a humor valamilyen formában, de sok reklám vidám, harmonikus hangvételű (37%). A család megjelenésének a szempontjából elmondható, hogy ez a 2010-es reklámokra szinte egyáltalán nem jellemző, az összes vizsgált spotot tekintve 20%-ban jelenik meg valamilyen családinak azonosítható kötelék. Leginkább a régebbi Raiffeisen és a Provident reklámokban jelent meg a család, két szülő, két gyerek bemutatásával. Ezt a Raiffeisen fiatal párra, fiatal-középkorú baráti társaságra cserélte. A Provident pedig rajzolt, humoros történetekkel és komoly hangvételű oktató spotokkal jelentkezik.

A mostanában ritkábban hirdetők közül az FHB ’Nyuszómuszója’ férjével és gyermekével él, illetve a Mastercard hirdetésekben is rendszeres a családi kötelék ábrázolása, de már nem feltétlenül a megszokott módon. Náluk láthatunk olyan hirdetést, amelyben a fiatal felnőtt fiú unoka szerepel együtt nagymamájával.

Az OTP korábbi reklámjaiban még megjelentek a családi kapcsolatok, pl. apa és lánya vagy anya és lánya ábrázolása, de ez áldozatásul esett a banki imázs fiatalításának. A mostani stand-up comedy során a főszereplők a fiatal humorista férfiak, a nézőtéren döntően fiatal 20-30 éves párok, baráti társaságok ülnek, egy-egy 40-es vagy afeletti szereplővel, elvétve gyerekkel kiegészítve.

Azaz jellemzőek a banki reklámok a családnak, de elsősorban nem a hagyományos családdal kommunikálva.

Politikai programok a családról és a nőkről, 2010

“A család az a nemzeti és európai közös nevező, amelyet a lehető legnagyobb gondossággal kell védenünk.”
Fidesz, Nemzeti ügyek politikája, 2010

“Azon lehetőségek megteremtése, amelyek eredményeként a nők szabadon választhatnak, hogy dolgozni akarnak, vagy otthon kívánnak maradni a gyermekeikkel! Több gyermek esetén a főállású anyaság elismerése munkaviszonyként!”
MSZP, A baloldali nők 12 pontja, 2010. március

“Növelni kell a bölcsődei, óvodai helyek számát, nyitva tartásukat a munkahelyi időbeosztáshoz kell igazítani. Bővíteni kell a részmunka és a távmunka lehetőségét, rugalmassá kell tenni a kivehető szabadságokat, több nőt kell juttatni az országgyűlésbe és más kulcspozíciókba.”
LMP 12 pontja Magyarországért, 2010. március

“A Jobbik jövőképében a nemzet tartópillérei a tisztességes, dolgos és többgyermekes magyar családok.”
“A Jobbik célja ugyanakkor, hogy radikális és következetes társadalom- és családpolitikával a csökkenés ütemét lassítsa, majd leállítsa, középtávon pedig elindítsa a népesség növekedését. Ehhez elsősorban a társadalom alapvető egységét jelentő család védelmére van szükség, a deviáns magatartásformákat és alternatív együttélési normákat hirdető családellenes liberális támadásokkal szemben.”
A Jobbik országgyűlési választási programja, 2010. január

Felnőttek és gyerekek a neten

Az NRC Piackutató felmérései alapán (lásd VMR, VMR.kids, VMR.cool, VMR.woman, E-Commerce Trend Report) jellemezhetők a családok tagjainak internetezési szokásai.
A gyerekek ma már valóban igazi digitális bennszülöttek (Marc Prensky megfogalmazása 2001-ből). Számukra a számítógéphasználat és internetezés jól ismert, gyakran használt tevékenység, amit jól jelez az, hogy a 15 év alattiak közel fele napi rendszerességgel netezik. A gyerekek elsősorban játékra használják a digitális világot, emellett a kisebbek szívesen hallgatnak mesét, az idősebbek zenét, videót és látogatnak közösségi oldalakat. Utóbbi a kicsik (7-10 évesek) felére, a nagyobbak (11-14 évesek) háromnegyedére jellemző.
A nők számára is vonzó a közösségi oldalak látogatása, emellett a levelező oldalak felkeresése a legnépszerűbb online tevékenység számukra. Kedveltek körükben a női portálok, az egészséggel kapcsolatos honlapok és a gasztronómiai portálok. Utóbbi kettőnek a látogatói aránya a kor előrehaladtával növekszik. Közben ma már nincs férfitöbbség a világhálón, a nemek aránya kiegyenlített az internetezők körében. Ahol a férfi többség megtalálható, az interneten vásárlók köre (56%). Az online fizetők körében pedig egyértelmű a túlsúly, a 18-69 évesek körében az online fizetők 70%-a férfi. A termékkategóriákat online vásárlás szempontjából tekintve férfias termékek a neten a barkácsgépek, az erotikus tárgyak és a számítástechnikai cikkek. Nőies terméknek számítanak a kozmetikumok, óra/ékszerek és ruhaneműk. Eszerint a férfi-női szerepek a digitális- és a való világban is leképeződnek.

Boldogság

Az ESS (European Social Survey) 2008/2009-es hullámának adatait elemezve fedeztem fel, hogy statisztikai összefüggés van a családi állapot és a boldogság között. A nevezett kutatás 25 országra terjed ki, a magyar minta nagysága 1544 fő, az adatfelvétel 2009-ben zajlott. Az adattáblákat non-profit céllal bárki letöltheti és elemezheti (http://ess.nsd.uib.no/ess/round4/).

A családi állapot és a boldogság közötti összefüggést mutatja az alábbi tábla. Eszerint a kapcsolatban/ házasságban élők és azok akik még soha nem voltak házasok/éltek együtt valakivel a legboldogabbak, közel 50%-uk érzi magát boldognak, ha a két legmagasabb kategória (4-es és 5-ös értékű válasz a „Mennyire érzi magát boldognak?” kérdésre) értékeit tekintjük. Ezzel szemben az elváltak, a jogilag még házasok, de különélők és az özvegyek körében csak minden harmadik ember boldog. Hozzá kell ehhez tenni, hogy statisztikailag szignifikáns összefüggés van az életkor és a boldogság érzete között, azaz minél idősebb korcsoportot vizsgálunk, annál kisebb a magukat boldognak érzők aránya. Amíg a 15-20 éveseknek több, mint 60%-a mondja magát boldognak, addig ugyanez az arány a 70 év felettieknél 36% körüli. Ez részben magyarázza a fentieket. A ’még nem volt házas/sosem élt együtt senkivel’ csoport tagjai ugyanis legnagyobb arányban fiatalok, az ’elvált/különélő/özvegy’ státusz pedig elsősorban a 30-40 év felettieknél jelenik meg. Ezzel együtt a kapcsolatban élés és a fiatalság – bár statisztikailag gyengén, de szignifikánsan – magyarázza a boldogság érzetét.

Fogyasztási szokások családforma szerint, azaz máshogy vásárol egy egyedülálló szülő, mint egy nagycsaládos?

Több kutatás igazolt összefüggést a családforma és a fogyasztási szokások között (pl. Ahuja et al 1998, Tinson - Nancarrow - Brace 2008). Általánosságban elmondható, hogy az egyszülős háztartások anyagi helyzete rosszabb, ami befolyásolja kiadásaikat, bár ez nem magyaráz meg minden eltérést a vásárlási szokásokban. Kutatási eredmények szerint az egyedülálló anyák gyakrabban vásárolnak együtt a gyermekükkel, illetve ugyanígy az a gyermek, akit egyedül nevelnek, gyakrabban vásárol önállóan saját maga és családja részére összehasonlítva a kétszülős családokkal.
Ezzel szemben a vegyes, mozaik családokban (patchwork vagy blended family) élő szülők ritkábban kérik ki a gyerekek tanácsát, amikor vesznek maguknak valamit.
Összességében az egyszülős családban vesz részt a gyermek legerősebben a család döntéseiben, ami a nagyobb vásárlásokra is igaz, például döntés családi nyaralásról. Ennek oka gyakran az, hogy nincs is más, akivel meg lehetne beszélni ezeket a döntéseket. A vegyes, mozaik családok döntései gyakran kevésbé demokratikusak a komplexebb családfelépítésnek köszönhetően, azaz gyakoribb, hogy a gyerekek véleményének meghallgatása után végül a szülők döntenek.

Van olyan, hogy normális család?

A hagyományos nukleáris családot, azaz a szülők és gyermek(ek) együttélését gyakran tekintik a család „normális” formájának, ezzel együtt minden eltérőt „nem normálisnak”. A 2009-es KSH statisztikák szerint a 15 éves és idősebb népesség körében a nőtlenek, illetve a hajadonok aránya 32,3%, az elvált családi állapotúaké 10,7%, a házasságban élők aránya 45,8%. Az egyedülálló szülő ma már nem ritka jelenség, a statisztikák szerint a házasságkötések száma csökken, az együttélések száma nő, a válások mindennapossá váltak. Érdekes ennek tükrében megnézni egy (!) 1970-es tanulmányt az USA-ból, amely a válások arányának növekedésével annak társadalmi következményeire hívja fel a figyelmet. (Lásd: Jane K. Burgess (1970): The Single-Parent Family: A Social and Sociological Problem, The Family Coordinator, Vol. 19, pp. 137-144). A cikk összegzi az egyszülős családok problémáit, hangsúlyozza kirekesztettségüket, társadalmi megbélyegzettségüket, hiszen mint megállapítja, sokan nem szívesen tartanak kapcsolatot elváltak családjaival. A válás következményei között sorolja a következő változásokat: az érzelmi/szexuális élet változása, a gyerek-szülő kapcsolat átalakulása, a család megváltozott anyagi helyzete. Továbbá a legnagyobb problémának valószínűsíti azt a negatív attitűdöt és magatartást, amit a társadalom mutat az egyedülálló szülők felé, és amit a tömegmédia is visszatükröz.
Talán erős a párhuzam, de manapság hasonlóképp foglalkoznak, hasonló kutatásokat végeznek az egynemű kapcsolatban élők családjaival kapcsolatban. A kutatások szerint egyébként (Lásd pl. H.M.W. Bos, F. van Balen, D.C. van den Boom (2005): Lesbian families and family functioning: an overview, Patient Education and Counseling, Vol. 59, pp. 263–275) a hetero- és homoszexuális családok hasonlóak a gyermek fejlődése és a szülői feladatok ellátása szerint, de utóbbiak életét megnehezíti a társadalmi stigma.

A Disneyland Apukák (Disneyland Dad) világa

Disneyland Apukának hívják azt az apát, aki válása után gyermekével/gyermekeivel csak rövid időt tölt együtt, ami jellemzően hétvégére vagy szünidőkre esik, azaz nem teljes szülői szerepet tölt be a gyermek életében. Emellett az együtt töltött idő elsősorban a szórakozásról szól. Nem fontos a gyermek napirendjének követése vagy a nevelés, inkább a kényeztetés, a kívánságok teljesítése, vásárlások jellemzik. A Disneyland apuka megengedi, hogy a gyermeke azt egyen és akkor, amit akar, azt nézzen a tévében vagy moziban, amit csak szeretne, vagy éppen sokáig maradjon fent éjszaka. Emiatt a gyermek úgy érzi magát az apjánál, mintha Disneylandben lenne.

A google-be beütve a fogalmat találatok sokasága érkezik, miközben nagyon sok bejegyzés arról szól, hogyan ne legyünk Disneyland apák, vagy elvált anyaként, mit tegyünk, ha exünk Disneyland apaként viselkedik.

A fogalom a 80-as évekből származik és a szülők gyermeknevelésében betöltött szerepét érinti. Furstenburg-Cherlin (1991) kutatása szerint az a szerep, amit a férfiak betöltenek a válás után, összefüggésben van azzal a szereppel, amit a házasság alatt töltöttek be a nevelésben. Ez gyakran másodlagos részvételt jelent, azaz a gyermeknevelés fő ellátása korábban is az anyára hárult.

Harry Potter a posztmodern gyermek

Drew Chappell 2008-as tanulmányában („Sneaking Out After Dark: Resistance, Agency, and the Postmodern Child in JK Rowling’s Harry Potter Series”, In: Children’s Literature in Education, 2008) a posztmodern gyermekek jellemzőit mutatja be a Harry Potter mesék világának segítségével. A posztmodern kor gyermekei ugyanis csakúgy, mint Harry Potter és barátai egy olyan világban élnek, ahol a jó és a rossz nem egyértelműen különül el, ahol a gyerekek megtalálják a módot arra, hogy kiteljesítsék képességeiket és meghaladják a számukra előírt szerepeket. A dolguk nem könnyű, hiszen számos lehetőség közül választhatnak, meg kell küzdeniük a bizonytalanságokkal, így kell megtalálniuk a helyes utat. Ezek a gyermekek készek arra, hogy felelősséget vállaljanak és irányításuk legyen a dolgok felett. A posztmodern gyermekkel szemben a modern kor gyermekeinek élete számos szempontból egyszerűbb volt. A jó és rossz egyértelműen elkülönült, illetve arra lettek tanítva, hogy elfogadják a szabályokat. Ezzel együtt a szerepük szerint jobban ki voltak szolgáltatva a felnőttek világának és egyúttal a választási lehetőségeik is korlátozottabbak voltak. Példa erre a gyermekfilmek világából Twist Olivér, az Óz a csodák csodájának Dorothy-ja, vagy Charlie Bucket a Charlie és a Csokoládégyárból.

Milyen a posztmodern család?

A posztmodern fogalmát nehéz meghatározni, főleg röviden. Kiterjedt és részletes elemzések szólnak arról, hogy mi tartozik bele a fogalomba és mi nem (lásd pl. Lyotard 1984, Foucault 1986). A következő néhány kulcsszó azonban a legtöbb véleményben megjelenik: fogyasztás/fogyasztói társadalom, multikulturális értékek, globalizáció, sokszínűség, reflektálás, alkotás, interaktivitás, relativitás, a választás szabadsága. Featherstone szerint a posztmodern a jelenlegi társadalomban létrejövő változásokra hívja fel a figyelmet.
Milyen ezek után a posztmodern család? Családforma és életmód szempontjából több, mint a nukleáris család (szülők és gyermekeik együttélése) vagy a kiterjedt család (több generáció együttélése), változatos családösszetételeket és ezek következményeit magában foglalva. Ilyenek lehetnek az egyszülős családok, a szinglik, az újraházasodottak, az egyneműek családjai, a csoportos együttélések, a 40 felett gyermeket vállalók, a távol élő családtagok közösségei, az örökbefogadás vagy mesterséges megtermékenyítés segítségével létrejött családok. A családon belüli munkamegosztás szempontjából a posztmodern családot a szabadság, sokszínűség és rugalmasság jellemzi. A korábbi sztereotípiák a munkamegosztásról idejét múlttá válnak, minden szülő megválaszthatja, alakíthatja, létrehozhatja azt a szülői formát, amely megfelel egyéni lehetőségeiknek, erősségeiknek, képességeiknek. A nagyfokú mobilitás miatt az otthon nem feltétlenül helyhez kötött, inkább a kapcsolatok, a tárgyak, az elrendezés határozza meg.
Források és további gondolatok: Bardhi – Arnould 2006; Featherstone 1988; Houston 2004; Lubbe 2007

A család bemutatása a filmekben

Többen foglalkoztak már azzal, hogy a mozifilmekben, televíziós sorozatokban hogyan jelenik meg a család. Carl Boggs és Tom Pollard 2003-as elemzése a család bemutatásának változását követi végig a hollywoodi filmekben az 50-es évektől a XX. század végéig. A szerzők szerint a hollywoodi film idealizálja a családot, amitől az emberek úgy érzik, hogy elbuktak, ha ezt az eszményített világot nem tudják megvalósítani. Az idealizált családtípus az ún. nevezett nukleáris család (szülőkből és gyermekekből álló család), amely az Amerika Álmot mutatja be. Eszerint a családfenntartó az apa, a boldog és kiegyensúlyozott anya a háztartással törődik, a gyerekek jó magaviseletűek, illetve mindannyian boldogon élnek külvárosi, rendezett házukban. Ugyanez az idealizált kép jelenik meg a reklámokban is.
Aztán a filmekben a 60-as évektől a nukleáris család már csak egy lesz a lehetséges együttélési formák közül, megjelennek továbbá a szingli háztartások, lakótársak közösségei, homoszexuális párok együttélése, egyszülős családok és gyerektelen párok. A posztmodern moziban a család nem tűnik el, de egyre gyakrabban jelenik meg benne a konfliktus, a rendezetlenség és az erőszak. A posztmodern mozi hajlamos úgy bemutatni a családot, mint ami teljesen meg van fosztva a szeretettől és romantikától, mindennapos ugyanakkor a féltékenység, az árulás, az erőszak. Példa erre a Kramer kontra Kramer film 1979-ből, A Nagy Santini 1980-ből és ilyen a legtöbb Woody Allen film is. A 80-as, 90-es években a családkép egyre erőszakosabb lesz, olyan szereplőkkel, akik hidegek, önzőek, utálatosak, gyilkosak. Lásd Thelma és Luise (1991), A rózsák háborúja (1989), Egy ágyban az ellenséggel (1991) vagy Végzetes vonzerő (1987).
A család bemutatásának átalakulása mögött az amerikai társadalomban egyre erősödő társadalmi változás áll. Eszerint a szülők befolyása helyett a gyerekek egyre inkább a társadalom által szocializálódnak, benne különösen hangsúlyossá válik a kortársak szerepe. Ez változás jelenik meg a posztmodern filmben is, például a Truman Show-ban (1998) vagy az Amerikai Szépségben (1999). Érdekes példa az Erin Bronkovich (2000) film, amely posztmodern és modern elemeket ötvöz magában. Megtalálható benne az elvált, dolgozó háromgyerekes anya, aki egy munkanélküli motorossal kerül szerelmi kapcsolatba, de egyúttal a kisvárosi munkásosztálybeli családok is.
Magyar példákat keresve érdemes megemlíteni a Barátok közt napi tévé sorozatot. Ebben a fentiekhez hasonlóan keverednek a modern és posztmodern elemek, de utóbbiak találhatóak meg többségben. A modern elemet képviseli a hagyománytisztelő házmesterpár, a posztmodernt a dolgozó, karrierista nők, a gyakori válások, az újraházasodó és ezzel kevert családösszetételt létrehozó partnerek és a homoszexuális együttélés bemutatása.

A család vége?

A hagyományos családértelmezéssel szemben egyre gyakoribbak az ún. modern együttélési formák, így család helyett érdemesebb a háztartásokkal foglalkozni - utalnak erre többen publikációikban. Ez azt jelenti, hogy már nem kell a családról beszélni, illetve a kutatásokban a család jelentőségét és szerepét vizsgálni?
Véleményem szerint a család fogalma nem elveszíti létjogosultságát, hanem egyszerűen kibővül. Dinamikus fogalomról van szó, jelentésének a mindenkori társadalmi állapotokhoz kell alkalmazkodnia. A KSH kutatásokban használt definíció részben ezt teszi akkor, amikor a házastársi viszony mellett az együttélést, illetve az egyszülős háztartásokat is elfogadja családként. A modern családfogalom azonban ennél sokkal tágabb és színesebb. A definíció magában foglalja az újraházasodásokat, az egynemű szülők családjait, a házasságon kívüli gyermekszületéseket, illetve a távol élő családtagok közösségét. Ezek nagyon változatos kombinációban jelenhetnek meg, így létrejöhet például egy új család két korábban elvált családegység egyesítésével, ahol akár mindkét fél gyermekeket hozhat a házasságba. Ezt a családod vegyes, mozaik családnak is nevezik (patchwork vagy blended family). Ekkor ehhez a családhoz négy nagymama és négy nagypapa is tartozhat. Kivéve, ha a nagyszülői vonalon is voltak válások, mert akkor ez a kép tovább színesedik.
Mindez megnehezíti és egyúttal izgalmasabbá is teszi a család befolyásának vizsgálatát az egyén fogyasztására. Egy biztos, annak ismerete, hogy valaki házasságban/együttélésben él-e jelenleg, illetve vannak-e gyermekei és hány évesek (leggyakrabban ezek a kutatások során felvett demográfiai változók) csak részben magyarázhatja vásárlási szokásait, az igazi megértéshez mélyebbre kell ásni a családforma alaposabb megismerésében is.

A család funkciói

Mi a család funkciója? Miért "éri meg" családban élni? A feltett kérdésre több nézőpont szerint is lehet válaszolni. Szociológiai szempontból a család feladata a (1) reprodukciós funkció mind biológiai és mind társadalmi értelemben, a (2) a gazdasági funkció, benne a család által végzett termelési és fogyasztási részvétellel, (3) az emocionális támogatás megvalósítása, azaz szeretetadás, elfogadás, intimitás, támogatás és biztatás az egyéni és társas problémák megoldására, valamint (4) a kulturális és szellemi közösség biztosítása, a gyermekek szocializációja (Utasi Ágnes, 1991). Másik megközelítést alkalmazva, kiemelten a gazdasági szempontokat figyelembe véve a családon belül megvalósul a (1) háztartás vezetése, irányítása, szervezése, (2) a fogyasztás, (3) a munkamegosztás, (4) a jövedelem és vagyonkezelés, (5) a vásárlási, beszerzési döntéshozatal, valamint a (6) család mechanizmusokat alakít ki tárolásra, készletezésre (Hoffmann Istvánné, 2001).

Szegénység

2007-es adatok szerint a teljes népesség 13-16%-át tekinthetjük szegénynek, a TÁRKI adatai az előbbit, a KSH adatai az utóbbit mutatják. A szegénységre jellemző, hogy kockázata az életkorral csökken, továbbá a gyermek jelenléte a háztartásban növeli a szegénység kockázatát. Hazánkban minél több gyermek él a családban, annál nagyobb a szegénységi küszöb alatt élők aránya. Az elszegényedés kockázata különösen a harmadik gyermek vállalását követően ugrik meg, a szegényeség aránya a három- és többgyerekes családoknál már 24%. Ugyanígy nő a szegénység kockázata, ha a gyerekes háztartásból hiányzik az egyik szülő (25%), de magas a középkorú egyszemélyes háztartásokban (23%) esetében is. A szegénység 50%-os értékkel a legmagasabb arányú a roma háztartásfővel együtt élő háztartások esetében.
A kiadások szerkezetét vizsgálva kiderül, hogy a háztartás jellege befolyásolja a fogyasztást. A gyermekek számának növekedésével a háztartás egyre többet költ élelmiszerre és egyúttal annál gyengébb minőségű élelmiszereket fogyaszt. A három- és többgyerekes háztartásokban különösen alacsony a tej-, sajt-, zöldség- és gyümölcsfogyasztás. A legegészségesebben a legmagasabb jövedelműek és azon belül is a gyermektelen háztartások étkeznek. Esetükben találjuk a legmagasabb zöldség-, gyümölcs- és tejtermékfogyasztást, de ők eszik a legtöbb halat is. Az időskorúak esetében az egészségügyi kiadások magasak. A nyolcvan év felettiek jövedelmük 14%-át fordítják erre a célra.
Forrás:
TÁRKI: Háztartás Monitor, 2008; KSH: Társadalmi helyzetkép, 2003; KSH: Magyarország, 2008

Mibe kerül egy gyerek?

A TÁRKI 2007-es tanulmánya kiszámítja a magyarországi gyereknevelés költségeit. A számítások két tényezőt számszerűsítenek (1) a gyermekek fogyasztását és a (2) gyermeknevelésre fordított háztartási munka mennyiségét.
Az eredmények szerint egy gyermek nevelésének az egy éves átlagos költsége 2003-as árakon számítva 1,26 millió forint. Ha ezt korrigáljuk az éves inflációkkal (és feltesszük, hogy az összes többi becsült tényező változatlan), akkor ez 2010-ben 1,8 millió forintot tesz ki.
A 2003-as eredmények szerint a “két szülő egy gyermekkel” és az "egyedülálló szülő egy gyermekkel" háztartástípusok esetében a legmagasabbak a gyermeknevelési költségek. Ez az előbbi esetében az átlag 162%-át, utóbbinál 109%-át jelenti. (A különbség oka a szülők eltérő száma, amely befolyásolja a figyelembevett háztartási munka értékét.) Amennyiben egy szülő kettő vagy több gyereket nevel az érték az átlag 67%-ára rúg. A három vagy több gyereket nevelő pároknál az egy gyerekre jutó éves átlagos költség az átlag 89%-a.
Forrás: www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/b003.pdf

Az apák kevesebb időt töltenek gyermekükkel

Egy közelmúltban publikált ausztrál tanulmány szerint az apák kevesebb időt töltenek egyedül gyermekükkel/gyermekeikkel, mint az anyák. Ez az idő hétköznapokon fél órát jelent, hétvégenként 0,8 - 1,4 órát. Ezzel együtt az együtt töltött idő minőségének megítélése is más a két szülő esetében. Az anyák 40%-a állítja, hogy mindig vagy majdnem mindig élvezi a gyermekkel töltött időt, ugyanezt az apák 28%-a érzi így.
Kérdés, hogy a társadalmi megfelelés mennyire befolyásolja a válaszokat, azaz az apák tényleg kevésbé élvezik a gyermekükkel együtt töltött időt vagy csak őszintébbek? Elvégre vállalhatja egy anya azt, hogy azt mondja nem mindig szeret együtt lenni a gyerekeivel? A legkevésbé pozitív kategóriát, azaz "néha vagy ritkábban élvezem a gyermekeimmel együtt töltött időt" az apák 21%-a, az anyák 11%-a választotta.
Forrás: www.aifs.gov.au/institute/media/media100520.html

Néhány adat...

Átlagos gyermekszám az EU-ban: 1,5 – 2,0
- Legmagasabb: Írország, Finnország, Benelux
- Legalacsonyabb: Balti- és mediterrán országok
- Magyarország: 1,7
Gyermekes háztartások aránya az EU-ban: 25-45%
- Legmagasabb EU-10, Írország, Portugália
- Legalacsonyabb: Skandináv államok, UK
- Magyarország: 32%
Forrás: EU-SILC, In.: EURÓPAI TÁRSADALMI JELENTÉS, 2008; TÁRKI

Családi életciklus és fogyasztás

A családi-, illetve háztartási életciklus vizsgálata új dimenziókat nyitott meg a fogyasztói viselkedés tanulmányozásában. Egy család, háztartás az élettörténete során folyamatos fejlődésen megy át, általában az egyedülálló fiatal felnőtt állapottól jut el a házastárssal vagy élettárssal való együttélésen, majd a gyermekvállaláson át az idős egyedülálló szakaszig. Ezek az eltérő élethelyzetek alapvetően befolyásolják a fogyasztást mind egyéni, mind családi szinten, hiszen az egyes korszakok más és más fogyasztási helyzeteket, szükségleteket és anyagi lehetőségeket jelentenek. Izgalmas kérdés, hogy a családi-, háztartási életciklus mennyiben határozza meg, illetve jelezheti előre a kereslet alakulását általában és egyes termékkategóriákon belül. Másrészt kihívást jelentenek a megjelenő új együttélési formák, amely folyamatosan formálják a kérdéskör vizsgálatát. A témában végzett eddigi kutatások ellentmondásos képet mutatnak a megközelítés használhatóságára vonatkozóan; egyes vizsgálatok megerősítik, mások cáfolják az életciklus szakaszok magyarázó erejét a fogyasztásra vonatkozóan (lásd McLeod – Ellis 1982, Wagner – Hanna 1982, Wilkes 1995, Zelenay 2005).
Magyarországon a családforma az elmúlt 50 évben gyökeres változáson ment/megy keresztül. A 70-es éveket megelőzően gyakorlatilag a házasság volt ez egyetlen elfogadható együttélési forma, később új családtípusok jelentek meg, mint a házasság előtti és helyetti együttélések, az újraházasodások vagy a tartós egyedül-élések a fiatalok körében. Ezt egészíti ki a házasságkötés és a gyermekvállalás kitolódó időpontja. A gyakorlatban azóta értékelődött fel különösen a háztartások életciklusának vizsgálata, amióta egyre több háztartási szintű adat érhető el. Az életciklus modellek hipotézise, hogy az életciklus szakaszok befolyással vannak a háztartás fogyasztására, mivel az egyes szakaszokban eltérő a vásárlóerő, a szükségletek és a motiváció.

Mama Hotel

A szülői háztól való elszakadás nehézségére hívja fel a figyelmet az a jelenség, amelyet Mama Hotelnek neveznek. Eszerint egyre több fiatal marad a szülői házba tanulmányainak befejeztével, azaz amikor már önálló keresettel rendelkezik. Ez a viselkedés elsősorban a fiúkra jellemző és nem függ össze a jövedelemmel, azaz jómódú családok gyermekei esetében is megfigyelhető. A Mama Hotel nagyon kényelmes megoldás, hiszen a háztartásvezetés, így mosás, takarítás, főzés gondjai könnyedén kezelhetők az otthon maradt fiatal számára. A Mama Hotel jelensége elsősorban Nyugat-Európára jellemző, de hazánkban is megtalálható.
A téma iránt érdeklődőknek javaslom tanulmányozásra Christiane Papastefanou munkáit, pl. Papastefanou, Christiane: Auszug aus dem Elternhaus. Aufbruch und Ablösung im Erleben von Eltern und Kindern. Weinheim/München (Juventa), 1997 vagy angolul: Cordón, Juan Antonio Fernández: Youth Residential Independence and Autonomy. A Comparative Study. Journal of Family Issues, 18. vol., 1997, 6, pp. 576-607 és Nave-Herz, Rosemarie: Still in the Nest. The Family and Young Adults in Germany. In: Journal of Family Issues, 18. vol., 1997, 6, pp. 671-689.

Egyre kevesebben élnek házasságban

Az EU-25-ben a házasságkötések aránya Cipruson, Dániában és Máltán a legmagasabb, Szlovéniában, Belgiumban és Görögországban a legalacsonyabb. A két pólust vizsgálva Ciprus esetében ez 7,2 házasságkötést jelent 1000 lakosra vetítve, Görögországban 4,2-et.
Eközben kitolódik a házasságkötés ideje és nő a válások száma. Magyarországon a 70-es években a nőknek még a 40%-a férjhez ment 20 éves kora előtt, 1995-ben már csak 18-20%-uk. 2004-ben, az EU 25 országokat tekintve 2,1 válás jutott 1000 lakosra. Ez azt jelenti, hogy átlagosan két házasságra jut egy válás. A legmagasabb a válási arány Csehországban és Litvániában (3,2/ezer lakos), a legalacsonyabb Görögországban (1,1/ezer lakos). (Eurostat, 2006)

2008-ban a gyermekek 39,5%-a született házasságon kívül

A KSH adatai szerint Magyarországon a 80-as években a gyermekeknek 9,2%-a született házasságon kívül, majd ez az arány a 90-es években 19,8%-ot, 1998-ban 26,4%-ot, 2008-ban már 39,5%-ot tett ki. Egész Európában megfigyelhető ez a jelenség. Az EU-25 országaiban 1980 óta 3,5-szeresére emelkedett a házasságon kívül született gyermekek aránya, a jelenség eltérő mértékben érinti az egyes tagállamokat. Közel tízszeres különbség található a legmagasabb és legalacsonyabb arányt képviselő Észtország, illetve Görögország között. Előbbi esetében a gyermekek 6%-a, míg utóbbinál 58%-a született házasságon kívül. Európában a legmagasabb értéket egy nem EU tag ország birtokolja, Izlandon a gyermekek közel kétharmada házasságon kívül jön világra (KSH, 2009).