Többen foglalkoztak már azzal, hogy a mozifilmekben, televíziós sorozatokban hogyan jelenik meg a család. Carl Boggs és Tom Pollard 2003-as elemzése a család bemutatásának változását követi végig a hollywoodi filmekben az 50-es évektől a XX. század végéig. A szerzők szerint a hollywoodi film idealizálja a családot, amitől az emberek úgy érzik, hogy elbuktak, ha ezt az eszményített világot nem tudják megvalósítani. Az idealizált családtípus az ún. nevezett nukleáris család (szülőkből és gyermekekből álló család), amely az Amerika Álmot mutatja be. Eszerint a családfenntartó az apa, a boldog és kiegyensúlyozott anya a háztartással törődik, a gyerekek jó magaviseletűek, illetve mindannyian boldogon élnek külvárosi, rendezett házukban. Ugyanez az idealizált kép jelenik meg a reklámokban is.
Aztán a filmekben a 60-as évektől a nukleáris család már csak egy lesz a lehetséges együttélési formák közül, megjelennek továbbá a szingli háztartások, lakótársak közösségei, homoszexuális párok együttélése, egyszülős családok és gyerektelen párok. A posztmodern moziban a család nem tűnik el, de egyre gyakrabban jelenik meg benne a konfliktus, a rendezetlenség és az erőszak. A posztmodern mozi hajlamos úgy bemutatni a családot, mint ami teljesen meg van fosztva a szeretettől és romantikától, mindennapos ugyanakkor a féltékenység, az árulás, az erőszak. Példa erre a Kramer kontra Kramer film 1979-ből, A Nagy Santini 1980-ből és ilyen a legtöbb Woody Allen film is. A 80-as, 90-es években a családkép egyre erőszakosabb lesz, olyan szereplőkkel, akik hidegek, önzőek, utálatosak, gyilkosak. Lásd Thelma és Luise (1991), A rózsák háborúja (1989), Egy ágyban az ellenséggel (1991) vagy Végzetes vonzerő (1987).
A család bemutatásának átalakulása mögött az amerikai társadalomban egyre erősödő társadalmi változás áll. Eszerint a szülők befolyása helyett a gyerekek egyre inkább a társadalom által szocializálódnak, benne különösen hangsúlyossá válik a kortársak szerepe. Ez változás jelenik meg a posztmodern filmben is, például a Truman Show-ban (1998) vagy az Amerikai Szépségben (1999). Érdekes példa az Erin Bronkovich (2000) film, amely posztmodern és modern elemeket ötvöz magában. Megtalálható benne az elvált, dolgozó háromgyerekes anya, aki egy munkanélküli motorossal kerül szerelmi kapcsolatba, de egyúttal a kisvárosi munkásosztálybeli családok is.
Magyar példákat keresve érdemes megemlíteni a Barátok közt napi tévé sorozatot. Ebben a fentiekhez hasonlóan keverednek a modern és posztmodern elemek, de utóbbiak találhatóak meg többségben. A modern elemet képviseli a hagyománytisztelő házmesterpár, a posztmodernt a dolgozó, karrierista nők, a gyakori válások, az újraházasodó és ezzel kevert családösszetételt létrehozó partnerek és a homoszexuális együttélés bemutatása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése